Perfectday

Rare Exports Inc.

2012-01-24T21:38:00.000+01:00

thecolorawards.com

2011-12-03T17:05:00.001+01:00

Janet Devlin Your Song ( X Factor )

2011-11-30T20:36:00.000+01:00

Steve Jobs avatási beszéde 2. rész - Stanford egyetem - 2005

2011-10-23T21:07:00.001+02:00

Steve Jobs avatási beszéde 1. rész - Stanford egyetem - 2005

2011-10-23T21:07:00.000+02:00

Mosolyogj mindenkire:)

2011-10-23T20:59:00.000+02:00

hehe

2011-09-28T18:11:00.002+02:00

Miért vegyek meg egy egész tehenet, amikor csak tejet akarok inni?,üzenem, hogy változnak az idők. Manapság a nők 80%-a ellenzi a házasságot. Miért? Mert a nők rájöttek, hogy nem érdemes megvenni egy egész disznót azért a kis kolbászért?

hmm

2011-08-28T00:15:00.002+02:00

Sharif Tarabay

2011-07-23T15:48:00.002+02:00

Antony And The Johnsons - Cripple And The Starfish

2011-06-10T21:17:00.000+02:00

Cserháti Zsuzsa - Idő van

2010-12-12T01:06:00.000+01:00

Tanz Mit Laibach

2010-12-05T22:14:00.000+01:00

The Passenger - Trainspotting

2010-11-12T20:53:00.000+01:00

127 HOURS - Official HD Teaser Trailer

2010-10-30T00:46:00.000+02:00

Placebo with Robert Smith (The Cure)

2010-09-25T22:50:00.000+02:00

csak

2010-09-25T22:46:00.001+02:00

kaptam?

2010-08-09T22:21:00.001+02:00

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a szorongó oltalom
a gondviselő félelem
kísért eddig utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

My Name Is Khan Trailer

2010-08-01T18:54:00.000+02:00

Nine Inch Nails - The Hand That Feeds(Stripped)

2010-07-25T15:45:00.000+02:00

Jefferson Airplane - Somebody to love

2010-06-16T19:49:00.000+02:00

Spartacus: Blood and Sand - Official HD Trailer

2010-05-22T21:11:00.000+02:00

hehe...

2010-05-19T21:28:00.002+02:00

Minden emberben ott van a képesség, hogy szebbé tegye a világot.
A legtöbben egyszerűen önzésből vagy tériszonyból nem teszik meg.

Watch oceanjaro zongoristaminervasyte.net online | MovShare - Reliable video hosting

2010-05-13T20:25:00.000+02:00

Watch oceanjaro zongoristaminervasyte.net online | MovShare - Reliable video hosting

David Oistrakh, Debussy - Clair de lune

2010-05-01T13:58:00.000+02:00

hihi

2010-04-25T17:03:00.002+02:00

szólj hozzá: Micmacs

hmm...:)

2010-04-19T21:38:00.000+02:00

vigyorgós.....

2010-03-04T23:52:00.004+01:00

Vannak dolgok amiket csak akkor veszünk észre, ha orra esünk bennük......:D:D

váááááááááá.............

2010-02-14T21:16:00.000+01:00

ehh

2010-01-09T00:11:00.001+01:00

"Engem csak az őrültek érdekelnek, az élet őrültjei, a szó őrültjei, az üdvösség őrültjei, akikben ugyanakkor benne van a minden iránti vágy, olyan emberek, akik nem ásítanak, nem mondanak közhelyeket, és csak égnek, égnek, amíg csak fel nem robbannak, mint mesés csillagbeli tűzijátékok".

ühümm.....

2009-12-17T20:56:00.001+01:00

Ez az egyetlen életem, ez a csodás, iszonyú, rövid és végtelen valami, amiből egyikünk se távozik élve....:)

Lalalalala.....

2009-12-14T23:34:00.000+01:00

Már megint....

2009-12-13T23:32:00.001+01:00

dühös

2009-11-23T15:44:00.001+01:00

"most úgy csinál az érzelmeivel, mint az egyszervolt hülyegyerek, amikor el akar bújni, ezért rövid töprengés után beül a szoba közepére, majd a fejére terít egy takarót, meg sem moccan, nem is pisszen, azt hiszi, senki sem veszi észre, csak ez most konkrétan rábaszott, mert én nem fogom eljátszani a pártfogó szerepét, hogy jaj, hova bújhatott ez a gyerek, ki látta, lófaszt, nem fogom én nevetve leleplezni, ha rajtam múlik, örökre ott marad, mert vagy megtanul normálisan játszani, vagy nem játszik velem többé, punktum."...

Ezt magam sem bírtam volna pontosabban megfogalmazni....

2009-11-18T19:33:00.000+01:00

Most szeretnék egy kicsit egyedül maradni........................úgy 40-50 évig..............

hűű de jó:)

2009-11-06T20:32:00.001+01:00

Franncba.....

2009-11-01T23:45:00.001+01:00

mittudoménmiérthiányzik...................

9

2009-10-21T16:09:00.000+02:00

Mese

2009-10-21T16:05:00.001+02:00

Nagymami,nagypapi.....:D

2009-10-20T21:29:00.003+02:00

Hideg van vazz............

2009-10-15T22:34:00.004+02:00

....elmentem a kölökkel télikabátot venni....azt nem sikerült, viszont egy mázsa gumicukorral, zacskóslevessel és a világ legrusnyább rózsaszín mamuszával lettem gazdagabb + hazafelé sikerült szétfagynom.
vááá...ez már majdnem BridgetJones..brrr

'The Last Airbender'

2009-10-03T18:02:00.001+02:00

District 9

2009-09-29T23:53:00.003+02:00

Megint

2009-09-02T00:14:00.002+02:00

sziget,indiánok,csákány....

2009-08-18T12:21:00.001+02:00

a szöveg később.....

hínnye

2009-07-06T22:19:00.000+02:00

Sokszor....

2009-07-01T20:16:00.007+02:00

"...vajon hányszor képes elviselni az ember...

ha minden alkalommal letörlik a szívéről a mosolyt?..."

" loptam"....jó kérdés...mindíg visszanő...:)))

Remény....

2009-06-20T22:02:00.002+02:00

"...amíg élünk, minden jóra fordulhat...a gond ezután következik csak...és mint tudjuk...a reinkarnációt tekintve...erősen szkeptikus voltam...már az előző életemben is...":))

Felfoghatatlan.....

2009-05-27T20:58:00.001+02:00

Amikor egy nagydarab büdös barom, látványos sittestetkókkal teletűzdelve, egyszerre négy nőhöz dörgölőzik és tapperolja őket a (marhavagonhoz hasonlatos)rommá tömött 4-6-os villamoson.
Az egy dolog, hogy a beleit fel kéne tekerni egy villanyoszlopra...de mi a teendő azokkal a pasikkal akik látványosan bámulják a villamos plafonját, fittyet hányva a mellettem sírással küszködő negyvenkilós leányzóra?...(mintegy 5 megállón keresztül..hmmm)
Közel sem gondolom vígasztalónak, hogy leszállás közben, mintegy véletlenül beletérdeltem a fickó tökeibe .....de bevallom jólesett.

A mellettünk tétlenül ácsorgó "lovagoknak" pedig kívánnék röpke 20évig tartó prosztatabántalmakat (csöppet sem megértő feleséggel.....höhöhö)

2009-05-24T22:13:00.003+02:00

Tegnap este (háronapi hideg élelemmel felszerelkezve)..nekiálltam filmet nézni....
A nagy mennyiségű tápra azért volt szükség, mert Indiai filmet néztem...négyórásat... :)
a Ghajini a Mementó című film Indiai adaptációja,csak érthetőbb , emberibb és persze jóval látványosabb kivitelben.
A filmet Aamir Khan jegyzi ,ő volt az egyetlen, aki Oscar díjas Indiai filmet tudott produkálni ,
nem mellesleg igencsak jóképű pasi aki híres a harmadik világ elmaradottsága elleni politikai és jótékonysági törekvéseiről.
A Bollywood-i filmeket lehet szeretni és nem szeretni arany középút nincs...mindenesetre, ha még nem próbáltad érdemes evvel a filmmel kezdeni....
kőkemény akciófilm, lehet rajta agyalni és persze romantikázni is..(az ilyen filmekben megszokott nótázás viszont sajnos megúszhatatlan :)
http://www.rememberghajini.com/

Csernus doki "tízparancsolata".......

2009-05-24T10:25:00.002+02:00

Jééé, majdnem mindet betartom:D

1. Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.

2. Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...

3. Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.

4. A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!

5. Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?

6. Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.

7. Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!

8. Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.

9. A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!

10. A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?

Születésnapomra

2009-05-10T23:09:00.002+02:00

kaptam egy csipet illúziót....
ez sokkal nagyobb ajándék volt mint amire számíthattam.....

Megint....

2009-05-08T07:22:00.002+02:00

Naja....és folyton ismétled magad

:)

2009-05-04T22:12:00.002+02:00

"olyan jó lenne nem gondolni semmit magamról,
olyan jó lenne nem gondolni semmit rólad...
csak ártatlanul, gondolattalanul nézni egymást...
mint a borjak...

Cigányút

2009-05-04T19:56:00.005+02:00

Tegnap a kölök elrángatott a könyv áruházba....manga képregényt vásárolni...brrr... hálistennek végül mást is vett.
Vesztemre előbb értem oda mint ő....elkezdtem válogatni amolyan "gombócartúrosan"...aztán győzött a józan ész (illetve a hitelkártyám) ....szép sorban mindent visszatettem a polcokra,
kivéve ezt az egyet.
Már hónapokkal ezelőtt kinéztem magamnak...
tudom, hogy Palahniuk durva és finoman szólva ordenáré....mégis van benne valami mélyen emberi, ahogy kimond mindent, amit a hétköznapi életben ember ki nem ejt a száján.(csak gondol)
Mert mostanában széplelkűnek lenni sikk...pedig..."Nem kell mindenkinek tetszeni!"

"Chuck Palahniuk: Cigányút

Ha valahol szóba kerül Palahniuk neve, a legtöbb ember zavartan pislog - hiába áll már számos könyv mögötte, s hiába a fanatikus rajongói tábor, a Kárpátok bércei közti köztudatba még nem véste fel a nevét. Legalábbis addig nem, amíg meg nem említjük, hogy ő írta a Harcosok Klubját.

A szokásosan elcseszett palahniuki felállással indulunk. Főhősünk szexfüggő, terápiára jár, de oda is leginkább azért, hogy a kevésbé elkötelezett hölgyekkel kiélje magát. Victor Mancini emellett egy függetlenségi háború előtti amerikai skanzenfaluban dolgozik a legjobb barátjával, akit szintén a terápiáról ismer. Ha ez nem lenne elég, esténként étterembe jár vacsorázni - hogy félrenyelje a kaját, aztán az aktuális megmentőjéről élősködjön egy darabig. Gondos jegyzőkönyvet vezet arról, hogy ki mennyit, mikor küld, kinek mit állított legújabban: s teszi mindezt azért, mert az anyja kórházi ápolását máshogy nem tudná kicsengetni.

Choke Palahniuk pedig jó író: ugyanis a fenti képtelen helyzet úgy válik még meredekebbé, hogy egy percig sem kételkedünk benne. A cselekmény több színen játszódik: kalandozunk Victor emlékeiben, amikor a börtönből kiszabaduló anyja mindig épp elrabolja az aktuális nevelőszüleitől. A kórházban, ahová a már használhatatlan, dementiás nagymamákat rakják megismerjük Paige Marshall-t, a doktornőt: de ezek nélkül is tartogat elég meglepetést az anyja miatt orvosi egyetemről kibukó főhősünk élete, no meg a narrációja. Előkerül még az ismeretlen apa utáni nyomozás, a titokzatos napló, Jézus fitymája, egy sztriptíztáncos, valamint egyszerű kövekből történő házépítés, erőszakos közösülés a nem megszokottul tragikus módon... s persze a végén egy olyan csavar, ami már Palahniuk védjegyévé vált.

A Cigányút sztori a sztoriban: nemcsak egy szenvedélybeteg kórsága elleni, olykor tényleg röhejes küzdelméről szól, kíméletlenül szókimondó és odamondó és naturális és kritikus és lehengerlő és valljuk be: bizony zseniális stílusban. Hanem mindemellett az a bizonyos "egyszeri ember" keresi a helyét az életben, próbálja legalább magában helyrerakni Anyu által tropára cseszett múltját, és megmutatni, hogy ő igenis képes arra, hogy embereket tegyen boldoggá, hacsak egy kis időre is. Hogy nem parazita.
Hogy ér.
Legalább valamennyit."

Zárómondatnak pedig hadd csórjam a könyvét; ennél jobbat úgysem lehetne:
"Ahol most állunk, a romok között a vaksötétben, bármit felépíthetünk."

2009-04-28T20:56:00.002+02:00

Tisztelt Asszonyom!

Üzletünk fontolgatja, hogy kitiltsa az ön családját a területéről, férjének rendszeresen tanúsított zavaró viselkedése miatt. Az alább egy listát mellékeltünk azokról a ténykedésekről, mellyel az ön férje a többi vásárlót zavarta illetve megbotránkozásra késztette, miközben ön vásárolt nálunk. Minden alábbi ténykedését a biztonsági kamerák felvételei alapján ellenőriztük.

1.)Elvett 24 db óvszert a polcról és más vásárlók kosarába rejtette, amikor azok nem figyeltek.

2.)A háztartási osztályon minden ébresztőórát beállított úgy, hogy azok 5 perces eltérésekkel kezdjenek csörögni.

3.)Paradicsomléből egy csíkot húzott a padlón a WC-ig.

4.) Odalépett egy eladóhoz és hivatalos hangon a következőt
mondta: "3-as kód a háztartási osztályon", majd figyelte mi történik.

5.)Az ügyfélszolgálati pultnál egy csomag M&M's -et próbált meg az ingyenes házhozszállítási szolgáltatásunk keretében hazaszállíttatni.

6.)A "Vigyázat nedves padló!" táblát egy padlószőnyeggel borított terület közepére tette át.

7.) A kempingosztályon felállított egy sátrat és az arra haladókat beinvitálta azzal a feltétellel, hogy hozzanak maguknak párnát az ágyneműosztályról.

8.) Amikor egy eladó megkérdezte tőle hogy segíthet-e, sírni kezdett és azt kiáltozta "Miért nem tudnak békén hagyni végre?!!"

9.)Közelhajolva egy biztonsági kamerához tükörnek használva annak lencséjét az orrát túrta.

10.) A vadászosztályon a fegyverek próbálgatása közben a többi vásárló által is jól hallható emelt hangon megkérdezte az eladót, hogy merre talál antidepresszáns gyógyszert.

11.)Körbelopakodott az üzletben, miközben a Mission Impossible című film zenéjét dúdolta hangosan.

12.)Az autófelszerelés osztályon különböző méretű tölcséreket a mellkasára rakva próbálgatta a "Madonna kinézetet".

13.)A ruhaosztályon elbújt a ruhák közé és amikor az emberek közelértek, kiáltozni kezdett: "Engem! Engem! Engem válassz!"

14.)Amikor a hangosbeszélő megszólalt, a földre vetette magát és csecsemőpózban azt sikoltozta: "Neee-neee! Azok a hangok megint!"

15.)Bement egy próbafülkébe, majd némi várakozás után hangosan kikiabált: "Elnézést, de itt elfogyott a WC papír!
Tudna hozni valaki?"

Tisztelettel:
Igazgatóság

hűű.....

2009-04-02T22:46:00.001+02:00

Mán megin hétfő.....

2009-03-30T23:35:00.003+02:00

Hétfő, este hat..
A villamos megint percekig vesztegel a nyugatinál,.
Mindig ugyanazon a helyen állok az utolsó ajtó sarkában,mert innen belátni az egész villamost. Nem mintha túl sok néznivaló lenne,csupán üveges tekintetű megkínzott arcok, és gyanítom én sem nézek rájuk bizalomgerjesztőbb tekintettel.
Amikor a pályaudvarhoz érünk a villamos pont az óra alatt ál meg , szemben a főbejárattal, innen szinte mindent látni .Minden élő dolgot.
Hétköznap egy szakadár pali vízzel teli üvegpoharakon zenél, olyan mennyei hangokat csal ki belőle, néha kedvem lenne odarohanni és vele játszani .hogy a fenébe csinálhatja?
Most nincs itt, csak két rasztafári dobol unott arccal. Az egyiknek hosszú zöld bojtos sapkája van ,mint egy mesebeli törpének.
Vicces nézni ahogy az emberek járása szinte akaratlanul is átveszi az ütemet.
Az épület sarkáról hirtelen felbukkan egy alak, talán a saját téveszmém ,mint már annyiszor, egy pillanatra megint azt hiszem , hogy őt látom.
Talán csak egy leheletnyi idő volt,szinte azonnal belém villant a felismerés...
…ez az alak nem biceg!
Furcsa szinte észrevehetetlen módon…talán csak én képzelem hozzá a személyiségéhez…mégis…azt hiszem mindig fájt a lába.
Hol jobban és időnként számára sem feltűnően, mégis beidegződött a mozgásába…én pedig az első pillanattól egy fenséges sebzett oroszlánt láttam benne.
Hozzá tartozott, én pedig hozzá, mint a borsó meg a héja.
Amikor először elkezdtem figyelni arra amit mondott, már azon agyaltam ,milyen fura egy iker pasi, hogy nézhet így ki?
. Skizoid mikiegér , néha,rosszabb napjain Bruckner Szigfrid…néha maga Heathcliff .
Talán rosszkor született,rossz helyen, talán azért bántott és bántottam annyit ..
…lehet,hogy ebben az életben nem is szabadott volna találkoznunk...
…szerencse,hogy tudván tudom a kulcsszó az „ebben”és erre az állításra a nyakamat merem tenni.
Gyermekkorom óta vaksi vagyok, önmagam számára sem vallom be,hogy mennyire, bár egy kicsit élvezem,hogy futurisztikus módon állandó tejfehér ködben úszik a világ.
A felém közeledő alak körvonalai egyre élesebbek, csak egy puhos, ellenszenvesen vörösképű, beatfrizurás fazon az.
Hangosan szuszogva huppan le a szembelévő ülésre,csoda, hogy nem pattannak le a kabátgomjai, én meg hülyén vigyorgok rá..
Láthatóan zavarba jön….nem tudhatja, hogy olyan ajándékot kaptam tőle,
ami talán kitart péntekig......

Schlink

2009-03-30T20:10:00.004+02:00

"A régi kérdések gyötörtek:
megtagadtam-e, elárultam-e őt, adósa maradtam-e valamiben, adósa lettem-e, miközben szerettem őt, és vajon én szakítottam-e vele, és hogyan kellett volna elválnunk.
Némelykor az a kérdés is felvetődött bennem, felelős vagyok-e a haláláért.
És néha dühös voltam rá és arra is amit tett velem.
Mígnem a harag erőtlenné és a kérdések is jelentéktelenné váltak.
Mindaz, amit tettem és nem tettem, és amit velem tett
-nos,
része lett az életemnek......
Néhány év óta nem hánytorgatom fel a történetünket.
Megkötöttem vele a magam békéjét.
És visszatért, részletről részletre, kerek, lezárt, megformált módon, és így már nem szomorít el....
Életünk rétegei oly szorosan rakódnak egymásra,
hogy a későbbiekben mindig a korábbira bukkanunk,
nem olyanra, mint ami ár elmúlt és elintéződött,
hanem mint ami még létezik és élő és eleven.
Értem én ezt, mégis, néha nagyon nehezen viselem el....

Végre tavasz van..:)..

2009-03-15T19:47:00.005+01:00

Ma az Állatkerti nagyszikla tanulmányoztuk láblógatva a "legveszélyesebb" állatfajt.
- Mamaállat kétségbeesetten kergeti rácsot rángató kölkeit, miközben hatalmas segge fölött lifeg egy akkora hátizsák amiben kábé egy havi hideg élelem elfér.
(hátha ebben a röpke két órában beköszönt a világvége.)
- Papaállat közben a háta mögött folyó közjátékról figyelmet sem véve , vadászik.
Napjaink winchestere a fényképezőgép ,(legalábbis én így látom)
a legmegdöbbentőbb az egészben az ,hogy egy perc figyelemre sem méltatja a fénykép tárgyát.
Pedig érdemes lenne...
- A gyermekállat viselkedése Barny szerint korfüggő..Szerintem inkább papamama hatása érvényesül..brrrr

Ehh mindegy lényeg, hogy kisütött a nap végre.....:)

hmmm....

2009-03-14T18:39:00.002+01:00

Into the wild......

2009-01-30T21:43:00.003+01:00

Azt mondják új év -új élet...háát valahogy úgy....

Holnap költözöm életem első saját lakásába, az esélytelenek teljes nyugalmával ülök a dobozkupacon.

A főnököm írásban baszogat ,a pénzem elfogyott, fáj a fogam, de azért mégiscsak jól indul ez az év...

És én kíváncsian várom,mit hoz még....:)

A tesóm sírva jött haza mert a pasija mélydepressziójában összefeküdt vmi libával..és mindezt nem általlotta még be is vallani...bár ez 3000km távolságból nem vall túl nagy bátorságra.

Nem sikerült egy vígasztaló szót sem kinyögnöm..hmm...eszembe jutott amikor én barom azt ötleteltem a szerelmemnek, hogy írjon blogot....a második bejegyzés valahogy így szólt: "ma reggel hullarészegen ébredtem a kocsimban egy olcsó vodka és egy még olcsóbb nő ízével a számban"..hőőő

Kérdezte mi volt a problémám,mondtam neki,...... hogy stilisztikailag semmi........

Már megint eszembe jutott..frannccc

„Minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe. Személyiségünk, karakterünk, belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat. A hívásokra válasz érkezik. Sokszor észrevehettük, hogy vágyaink, igényeink megkeresik a tárgyat maguknak. Az emberek megérzik azt, ami bennünk van és eszerint közelednek vagy távolodnak. Azok felelnek, akikkel közös hullámhosszon működik az "adó-vevő berendezésünk." Ugyanabban a városban néha elmagányosodunk, néha sokan körénk gyűlnek. Ezért írhatta tréfásan Füst Milán: "Apróhirdetés. Meglevő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!" Szeretnénk szerelmesek lenni - és beleszeretünk valakibe. Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.”

Szilveszter...:)

2009-01-08T21:04:00.002+01:00

tök jó...mánnmegin karácsony van.........

2008-12-19T20:09:00.003+01:00

bár tudom, hogy ilyenkor át kéne, hogy járjon a szeretet.....
..ma mégis azon agyaltam hazafelé jövet, hogy lehetne megsemmisíteni a 4-6-os villamos teljes tülekedő-büdös utazóközönségét............
vagy legalább rászoktatni a szappanhasználatra..ááááááááááááá

uff

2008-11-14T21:00:00.002+01:00

my blueberry nights

2008-10-31T23:13:00.001+01:00

Magyar dal napja

2008-08-11T23:59:00.003+02:00

Egyszer..... jó régen....ezt a dalt kaptam egy fiútól ajándékba a Tilos az-Á elötti padon..
...nem tudjátok hol lehet?......:)

Nem értesz semmit, csak érzed, hogy megnyílt a föld
Ártatlan ember vagy, aki még embert sem ölt
Bűntettrôl szó sincs, ne keresd megint a bajt
Jutalmad az lesz, ha valaki megbüntet majd
Minden rendbe jön, szerelmem

Ne élvezz és ne védekezz
Nem élet ez, nem élet ez
Ne kérdezz és ne védekezz
Tedd tönkre, ami tönkre tesz!
A nyár meleg, a tél hideg
Nem éri meg! Nem éri meg!
Hiába vagy, hiába vagy
Kinn az álom, de benn az agy

Nullára csökkent az esélye annak, hogy gyôzz
Nem marad túlélô, legjobb, ha magadra lôsz
Add meg magad, úgy talán csak b?nhôdni fogsz
Arccal a sárba! Ne kérdezz, ne tiltakozz!
Minden rendbe jön, szerelmem

Ne élvezz és ne védekezz
Nem élet ez, nem élet ez
Ne kérdezz és ne védekezz
Tedd tönkre, ami tönkre tesz!
A nyár meleg, a tél hideg
Nem éri meg! Nem éri meg!
Hiába vagy, hiába vagy
Kinn az álom, de benn az agy

Tükrödben árnyék, az árnyékod tükrözô folt
Középen ott állsz, és érzed, hogy fordítva volt
Belépsz a tükörbe, megint egy ördögi kör
Nincs helyed, valaki mégis a helyedre tör
Minden rendbe jön, szerelmem

Ismeretlen katona sírjában ülsz
Ismerôs helyzet, de mégiscsak nyomaszt a b?z
Csukd be a szádat, mert belôled ömlik a gáz
Magadhoz nyúlnál, de a kezed is erôsen ráz
Minden rendben van, szerelmem

Idegen vagy, aki valahogy itt rekedt
Csak félig-meddig érted a híreket
Eszed, amit az agyad meghagyott
Nem gondolkozol, tehát nem vagy ott
Az értelmed kettôs értelem
A civilizáció túltesz az életen
A test repül, a lélek hálni jár
A halál az állam szolgálatában áll

Nem ölt meg senki, de örökre tarkón a kéz
Rákkeltô lettél, gyűlölnek, amerre mész
Mentsd föl magad, mielôtt lenyel a föld
Ártatlan ember vagy, aki már embert is ölt
Minden rendben van, szerelmem

közel a házhoz....

2008-07-27T00:24:00.003+02:00

Elejtett rókák, kifakult szarvasok
Fényt apott őzek és lecsupált farkasok
Tigrisek körben és mindegyik ölben
Apró hiénák és csontok a bőrben

Vagyok egy szívben, tépem belülről
Marom, hogy fájjon, hogy észrevegyen
Mintha egy bábuval játszana Isten
Néha már kérem, hogy ne így legyen

Álom és virágok, szirmok a szádban
Fogak a szádban és a szavaid bennem
Rákok egy forrás tiszta vizében
Szemedben bogarak ásítanak

Kiút az nincs más, csak szeretni téged
Követni téged, amígy felkel a nap
A kavicsos úton, közel a házhoz
Ahol először álmodtalak

...................

hümm

2008-07-03T15:23:00.002+02:00

S,Ha téged sem hagy már hidegen
Az a marslakónak hitt idegen........:))))

talán ....elengedtem....

2008-03-21T20:23:00.014+01:00

“Valójában semmit sem birtokolsz,
csak őrzöl egy darabig.
S ha képtelen vagy tovább adni azokat,
akkor azok birtokolnak téged.
Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban,
mintha vizet tartanál
Mert ha megszorítod eltűnik.
................

03.25
csöndben hazudok magamnak....

Kell a szappan,

kell egy olló

Forró víz és vizes korsó

Kell egy éles pengeféle

Kell egy bárány tiszta vére

Kell egy üres edényforma

Kell egy ügyes háziszolga

Ki kiabálja kifelé, hogy mi kell hozzá még

Kell egy hideg hal a vízből

Kell egy hegyes csont a dögből

Csütörtökről kenyérmorzsa

Harang szóljon a templomba

És a csont akadjon mélyen,

Ne jöjjön ki, amíg én nem

Kiabálom kifelé, hogy mi kell hozzá még

Mi kell hozzá, hogy megtanuljam?

Mi kell hozzá, hogy meg ne unjam?

Mi kell hozzá, hogy elfelejtsem?

És mi kell ahhoz, hogy megszeressem?

Mi kell hozzá, hogy megmaradjon?

Hagyd a szíve hát had, szakadjon, meg

Ma éjjel nincs segítség

Mi kell hozzá még?

Kell egy út a csillagokba

Reménykedni jobb napokba

Kell egy pont a végtelenbe

És kell, hogy hinni tudjak benne

Kell az ördög, kell az Isten

Két nyomógomb kell a liftben

És kiabálom kifelé, hogy mi kell hozzá még

Kell egy ember és kell egy állatK

ell, hogy ott aludjak nálad

Kell a paplan, kell a párna

Elrejtőzni a kisszobába

Kell a tű és kell a penge

Pálinkát kell, önts a sebre

És kiabálni kifelé, hogy mi kell hozzá még

Mi kell hozzá, és hol találom?

Csak egy életem és egy a halálom

Mi kell hozzá, és hol kapom meg?

Ha fáj a szív, hát szakadjon, meg

Ha nincs a földön és nincs az égen

Túlélni nincs esélyem

A kívánságom, hogy teljesüljön

Hát mi kell hozzá még?

FUCK

2008-03-10T21:53:00.008+01:00

Hmm.....tegnap megint írtam neki....kivételesen nem hirtelen felindulásból.
Valaki azt mondta, hogy az ember csak szóból ért.. nem tudhatják, hogy mit akarsz ha nem mondod meg!...
bár ez most komikusnak tűnik...mitöbb szánalmasnak...mert mást sem csinálok két éve mint hogy minden oldalról elmondom hogy mit akarok!..
és mégsem hallja senki..olyan mintha a víz alatt ordibálnék...
De mégis minden nap avval kezdődik, hogy meggyőzöm magam.....ezt is végig kellcsinálni...hátha ma visszajön...
múlt héten olvastam a hideghegyet.....neki miért volt elég azt mondani..."bárhol van és bármit csinál,most jöjjön vissza hozzám!"....mivan ha nem jön?..
.ezt a kérdést egy percig sem tették fel...
most már én sem....

ezt most nem én fogom lefordítani....ehh...:))

My funeral

2008-02-07T23:03:00.006+01:00

Nem még mindígnem vagyok suicid..(bár minden okom meg lenne rá..hmm)...
.....csak ezt a dalt énekelem egy hete..
Múltkor az álmodtam, hogy Bee meghalt és én nem voltam ott...
A dolog morbiditása, hogy amikor januárban majdnem elpatkoltam...Ő nem volt ott..
ebből gyanítom, hogy hosszú életű lesz....:))))

"Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki.
Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás,
a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...
S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes.
Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed?
S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?...

nem,nem mondanék semmit.....kivételesen befognám a számat...
hiszen úgyis mindíg csak sületlenségeket hordok össze...
(iszonyatos körmondatokban mondom el amit két szóban kéne...
belátom rém riasztó lehet:))
de azért saját kezűleg tekerném ki a nyakát..
höhö

Nna jóó...

2008-02-01T21:30:00.001+01:00

Kedves Röfi!:))

1. A kedves férfiak csúnyák.
2. A jóképű férfiak nem kedvesek.
3. A kedves és jóképű férfiak homoszexuálisak.
4. A jóképű, kedves és heteroszexuális férfiak nősek.
5. A nem túl jóképű, de elég kedves férfiak pénztelenek.
6. A nem túl jóképű, de elég kedves és jól kereső férfiak azt hiszik, hogy a pénzük miatt szeretjük őket.
7. A jóképű pénztelen férfiak a pénzünk miatt szeretnek minket.
8. A jóképű, de nem túl kedves, ám meglehetősen heteroszexuális férfiak nem találnak minket elég szépnek.
9. A minket szépnek találó, emellett heteroszexuális, határozottan kedves és jól kereső férfiak félénkek.
10. A megfelelő külsejű, meglehetősen kedves és heteroszexuális férfiak nem teszik meg az első lépést.
11. A férfiak, akik sosem teszik meg az első lépést, automatikusan elvesztik irántunk az érdeklődésüket, amint a kezdeményezést a kezünkbe vesszük.

..De ezt már mondtam.....:))))

Áááááá.......

2008-01-26T23:01:00.000+01:00

"létezik egy angol mondás, miszerint mosolyogj, hiszen a dolgok mehetnének rosszabbul is.
Nos, én mosolyogtam, és a dolgok valóban elkezdtek rosszabbul menni.

Minél inkább akarsz egy férfit, annál butább és erőszakosabb vagy.
Minél butább és erőszakosabb vagy annál inkább nem kellesz a férfinak.
Ezért csinálj úgy mintha nem kellene a férfi.
Így legalább nem tűnsz erőszakosnak!!
:)))

Stephane Halleux

2008-01-22T19:06:00.000+01:00

Szerintem viccesek,pompásak,élnek.......:)

"Stephane Halleux francia szobrászművész internetes portfóliója különleges robotokat, furcsa rovarlényeket és gőzgépeket tartalmaz. Egyik-másik éppen olyan, mintha egy angol lord titokban már az 1800-as években felfedezte volna a nanotechnológiát, és kizárólag saját használatra robotinasokat tervezett volna magának. A sajátos hangulatú alkotások némelyikében Halleux-sötétbarna bőrhuzatot is használ, amivel a hatás még groteszkebb lesz."

.....ehh......

2008-01-21T23:35:00.000+01:00

Vannak dolgok amiket mások sokkal szebben megfogalmaznak, mint mi,ilyenkor kár belerondítani...

„A szeretet mindent kibír- egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk- és vége!? Vége, örökre!? Soha nem lesz többé!? -Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen!
Sokkal rosszabb, mint a fizikai kín vagy maga a halál, azért mert egyszerűen természetellenes.
Az, hogy testünk vénül, és betegek, öregek, fogatlanok, vaksik és nyomorékok leszünk, még elfogadható valahogy. Nehezen, de mit tegyünk? Az, hogy végül nem bírjuk tovább a fizikai életet, és átlépünk a halál kapuján, még mindig elfogadható, ha keservesen is. Minden kétségbeesett tiltakozásunk ellenére van bennünk valami belenyugvás, vagy talán rejtett bizakodás: majd csak lesz valahogy.
Az ember végül megadja magát.
De az, hogy a szeretet elmúljon, elfogadhatatlan!
Olyan fájdalom, melyet semmi nem enyhít.
Olyan borzalom, melyre nincs gyógyír, mert egy hang azt kiáltja bennünk: Ez nem történhet meg!
Egy társadalmi rendszer összedőlhet, egy hitvilág összeomolhat, egy nép, egy faj, egy istenkép megsemmisülhet, jöhet az apokalipszis, és megmérgezheti a földet, a vizet, a levegőt, és kipusztíthatja az emberfaj jó részét: mindez bármennyire is meghaladja a képzeletünket- mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen, mert benne van a pakliban.
De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha!
Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag a szívünk közepén, ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük. Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a szeretet örökkévaló.
Minden más elmúlhat - és el is múlik.
A nap élete véges. A csillagoké is. A kozmoszé is.
De a szeretet el nem múlhat-megmarad.
Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy
"az idő majd begyógyítja a sebedet".
Nem igaz.
Ez nem olyan seb, ami gyógyul.

A fájdalom érzése idővel csökkenhet,
de a széttépettség érzése megmarad.
Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább.
Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk,
hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk.
A felejtésre.
Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges.”
...............
talán....

És a vérkomoly témára egy kis infantdili:

megint....

2008-01-21T23:33:00.000+01:00

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan,
elfakult arcképed a szívemben,
elmosódott a vállaidnak íve,
elsuhant a hangod
és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom,
hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság,
ó de mégis ne hidd szivem,
hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt,
ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden
félrecsúszott nyakkendőmben
és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön.
Amen.

újra

2008-01-21T23:31:00.000+01:00

Mi lesz, ha egyszer
Felébred az Isten
És kiderül majd akkor,
Hogy ez az "annyi minden"
Amirol azt hittem,
Hogy ez az én világom
Soha nem volt semmi
Csak egy furcsa álom
Amit annyira szerettem,
Hogy élni tudtam érte
Sokszor megfizettem
De mindig megérte
(nekem)

mi lesz, ha egyszer
felébred az Isten
felül az ágyában
mosolyog egy viccen
Álmában hallotta
S mert jó volt a tréfa
Nem felejti el
Gondol rá néha-néha,
Hogy az élet, meg a Halál
Meg az elfelejtett évek
A hullámok a parton
A szívemben az ének
Aludj el újra
Aludj még kérlek
Vérbol és sárból
Jól összegyúrva
Most és mindörökké
Még egyszer újra,
meg újra, meg újra...

ufff

2008-01-21T23:26:00.000+01:00

Vénemberek játszadoznak,
és az Isten nem figyel.
Megmaradtunk egymásnak,
de senki nem tárgyal senkivel.

Néha vér és néha nyál.
Ezt nem kenhetik senkire.
Nekem semmi nem használ,
és nem leszek jó semmire.

Lehet, hogy neked jó ez a harc,
de ne taníts ölni, ha élni akarsz,

Rémes a hely, és rémes az idô.
Felperzselt múlt, és bizarr jövô.
Múlik az idô, és vele a hely -
sosem tudhatod, mi múlik el.

Leköpöm a cipôm s kifényesítem
Aztán a bárba lemegyek
Négykézláb rohanok majd utána
És a lábai elé heverek

Vigyázz, ha angyal
Vigyázz, ha átölel a szárnyaival
Vigyázz, ha angyal
Eltalál finom kis nyilaival

Miért rossz, amikor elhagy
És miért jó, ha átölel
Miért örökre elérhetetlen
Amikor itt van egész közel
Vonzereje biztos tudatában
Szelíd, derűs és gyengéd
Azt mondja, szeret,
De tudod, hogy gyűlöl

Ahogy az erôs gyűlöli a gyengét

uff

2008-01-21T23:24:00.000+01:00

"...volt egy titkos hite, melyen gyakran gúnyolódott; kinevette, naivságnak tartotta…
De lelke mélyén ott élt tovább is ez a hit
– a hit az emberségben és az emberiségben.
Hogyan egyeztesse össze vele életét, múltját és jelenét? Elkeseredésében gyakran kedve lett volna eldobni,
odavágni az egészet,
de az ember nem dobja el olyan könnyen az életét.
Élet csak egy van, akár szép,
akár csúnya, még akkor is becses,
ha üres és értéktelen."

Új bejegyzés.........

2008-01-21T21:22:00.000+01:00

Nna köbö én is így nézek ki , így karácsony után......

Régen nem jártam erre de tegnap valaki szólt, hogy blogom is van...ü

visszanézve a régebbi bejegyzéseimet,olyan mintha suicid ,destruktív ,depresszív lennék

pedíg tényleg !

(suicid light...mert 100éve nem voltam tüdőszűrésen)

Hurt

2008-01-21T21:21:00.000+01:00

Ma megsebeztem magamat
Lássam, hogy érzek-e még valamit
Koncentrálok a fájdalomra
Az az egyetlen dolog, ami valós
A tű száguld a bőröm alá
Az öreg ismerős fullánk
Megpróbálja megölni mindazt
mit távol hagytam
De emlékszem mindenre
Mivé váltam
legédesebb barátom
Mindenki, akit ismerek,

elmegy Végül
és minden a tiéd lesz
Enyém a mocsok birodalma
Cserben foglak hagyni téged
El fogom érni,
hogy fájj

tüskés koronámmal fejemen
ülök A hazugok székén
A törött gondolatokat egésszé
próbálok gyúrni.
Az idő foltjai alatt
Az érzések eltűnnek
Te már valaki más vagy
Én nyugodtan ülök itt

Mivé váltam
legédesebb barátom
Mindenki, akit ismerek,elmegy Végül
és végül minden a tiéd lesz
Enyém a mocsok birodalma
Cserben foglak hagyni téged
El fogom érni,
hogy fájj

ha újra tudom kezdeni
Egy millió mérföldre innen
Tartanám magamat
megtalálnám az utam

2007. augusztus

légy a láng és ne a lepke........Beenek

2008-01-21T21:20:00.001+01:00

Jajj de régen jártam erre......

Azt kérdezted ma, hogy minden rendben?......és én persze szokás szerint, mosolyogva közöltem, hogy persze minden ok! :))))

NEM_NEM semmi nincs rendben!!!! beledöglök, mar,...üvöltözni meg törni-zúzni kéne!!!!......

Én lettem az a kúrva lepke, aki kétségbeesetten csapkod és nagyon közel van hozzá hogy, belerepüljön abba a gyönyőrű mézszínű fénybe, minthogy tovább kelljen vergődnie.

....esendőnek láttalak, ...de lehet, hogy csak az első pillanattól hazudtam magamnak is......

azt sem tudom, hogy vagyok...:)

2008-01-21T21:18:00.000+01:00

Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.
Íme a titkok titka,
mit senki se tud:
gyökere minden gyökérnek,
rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán,
mely maga az élet.
Mely magasabbra nő,
mit a lélek remélhet,
vagy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája
A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben

Bevadulok néha....2007 május

2008-01-21T21:17:00.000+01:00

elmúlik majd holnap a fájdalom
lelépek innen a nyomoromat rádhagyom
lehet álom volt csak a sok-sok boldog év
mielott eltűnök a titkot megsúgom még
még bevadulok néha de kikészülük kikészülük
hamar

régóta tudom te nem lehetsz a csillagom
ez csak átmeneti béke átmeneti rémuralom
valahol atomfegyverrel játszik egy újszülött
mielott lelépek innen te leszel az üldözött

törött tükörben látom az arcomat
ha lelohad a kedvem folytasd a harcomat
még bevadulok néha de kikészülök hamar
már nem akarok semmit csak érted szól a dal

valaki falhoz állít holnap vagy holnapután
aminek örültünk tegnap csak álom volt talán
vár egy sötét szoba a sátán birodalma
hiába minden rajtam nincs hatalma

Auróra : Bevadulok néha

No comment...

2008-01-21T21:16:00.000+01:00

Hónapok óta csücsült a gépbe...most szántam rá magam, hogy végre megnézzem...hmm...szerintem..

.nézd meg Te is!

2001 szeptemberében négy muszlim fiatal útnak indul otthonából, az angliai Tipton városából Pakisztánba, hogy részt vegyenek barátjuk esküvőjén. Közülük hárman két és fél évvel később érkeznek haza. Ami ez alatt az idő alatt történt velük, az a legmerészebb képzeletet is felülmúlja. A fiatalokat, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy rossz időben voltak rossz helyen, az amerikai hadsereg foglyul ejti Afganisztánban, és a guantanamo-i fogolytáborba szállítja. Hiába állítják, hogy ártatlanok, az amerikaik nem engedik őket szabadon, úgy bánnak velük, mint a terroristákkal. Az örökkévalóságnak tűnő idő alatt rendszeresen kínozzák, és válogatott bűntettekkel vádolják őket. Amikor előkerül egy videokazetta Osama Bin Laden-ről, fogva tartóik azt állítják, hogy a fiúk rajta vannak a felvételeken. Szinte a véletlennek köszönhető, hogy egy régi angliai rendőrségi ügy tisztázza őket a vádak alól, és a fiatalemberek 2004 tavaszán hazatérhetnek Angliába. Az igaz történet interjúk, archív felvételek segítségével és a megpróbáltatások újra eljátszásával elevenedik meg. A három fiúnak a biztonságos kisvárosi létből az újkori történelem legsötétebb poklaiba vezető fizikai és lelki útját bemutató film egyszerre megrendítő és mélyen elgondolkodtató a világ mai állapotát illetően.

Azt hiszem

2008-01-21T21:15:00.000+01:00

Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkül.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,

hogy kezemet kezedbe tettem..

a Kétely......meg a tavasz....2007

2008-01-21T21:14:00.000+01:00

Alattomos dolog,mikor beférkőzik és elkezd odaben dolgozni mint valami trojai vírus a gépben.....ugyanolyan mint a várakozás, megakadt fogaskerékként kattogja, hogy "hülye!"

Gonosz manó üllt a válamra és azt suttogta a fülembe, hogy hiábavaló minden törekvésem........de elhessegettem...........mert tavasz van.....és minden nap ajándék , amikor a hülye zöld emberke bebiluxol a monitor alján : "Jó estét kiscsillag ! :).......

Az idei évem arra kéne szánnom, hogy az elmúlt években lepusztított agykapacitásomat kicsit helyre rántsam.......küzdök pl a nyelvtanulással...de olyan mint Déva vára...a tudás melyet előző este magaménak hittem , reggelre kártyavárként omlik össze....én meg kezdem előről újra meg újra.

Aztán ott vannak a klsaszikusok...és már nem emlékszem mindenre amit elolvastam egyszer.....hát még arra amit el kellett volna!:).....

Majd ha B.J-ként kezdem a bloggolást így fog kinézni:

- nemmondommeghánykiló

- kávé : 8

- cigi : hmmmmm :)(:

-alkoholegység : 2

-háború és béke : 50 o.

Mindenesetre megtaláltam Tatjana levelét (még mindíg szép:) .....asszem el fogom olvsani az Anyegint megint.

Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet.
De ha sorsom panasz-szavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem,
És higgye el, hogy szégyenem
Nem tudta volna meg sosem,
Amíg titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához, s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják, untatja kis falunk,
A társaságokat kerüli,
Mi csillogtatni nem tudunk,
De úgy tudtunk jöttén örülni.

Miért jött el? Békességesen
Rejtőzve mély vidéki csendbe,
Tán meg sem ismerem sosem,
S a kínt sem, mely betört szívembe;
Tudatlan lelkem láza rendre
Enyhülne tán s leszállana,
S akit szívem kíván, kivárva,
Lennék örök hűségű párja
S családnak élő, jó anya.

Másé!... A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az Isten...
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem...
Rég álomhős vagy éjjelemben,
Látatlan is kedveltelek,
Bűvöltek a csodás szemek,
Rég zeng hangod zenéje bennem...
Nem álom volt, színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
Majd meglobbanva és kigyúlva
Szívem rád ismert: ő az, ő!
Nem a te hangod szólt-e újra,
Ha egy-egy csendes, bús napon
Ínséges szívekhez simulva
Vagy imádságban leborulva
Altattam égő bánatom?
Nem te vagy itt árnyék-alakban,
S nézel reám e pillanatban
Az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel
Enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kisértőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
Tapasztalatlanság vakít,
S az égi kéz másként akarja...
Hát jó. Sorsom gyanútlanul
Gyónásommal kezedbe tettem,
Előtted könnyem hullva hull,
Könyörgök: védj, őrködj felettem...
Gondold el, mily magam vagyok,
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek néma tompulásban,
Én itt csak elpusztulhatok.
Várlak: emeld fel árva lelkem,
Nézz biztatón, ne adj te mást -
Vagy tépd szét ezt az álmodást
Kemény szóval. Megérdemeltem.

Végzem! Átfutni nem merem,
Megöl a félelem s a szégyen,
De jelleme kezes nekem,
Bízom: a sorsom van kezében...

Un long dimanche de fiançailles

2008-01-21T21:12:00.000+01:00

Jean-Pierre Jeunet az első perctől megfogott....szeretettel teli, mesés,csodás álomba ringató mesemondó...

Már tavaly meg kellett volna néznem de csak most jutottam el idáig, és ismét nem csalódtam:....azt hiszem lennék Mathilde :))

Bátorság, hűség, méltóság, ellenállóképesség, tetterő, kiismerhetőség, értékmegtartás, önbecsülés, állhatatosság, közösségvállalás, józanság, megfontoltság, edzettség, romlatlanság, önuralom, tehervállalás: ez Mathilde. Sebastien Japrisot könyvének főhősével újjászületett a jó. A lélektani realizmus -az ember törvényszerű gyengeségének ábrázolása- ennél a nőalaknál meghátrál. Mathilde, mint egy igazi régivágású naiva, a gyermeki tisztaságot hordozza, amellyel fölémagasodik az átlagosan lesújtó emberi minőségnek, de: már nem sápadt és törékeny vesztes. Figyeld meg, kedves olvasó, a fenti felsorolásból, hogy milyen remekül korszerűsítette a figurát a francia író. Olyan, mint egy kis tank, amellyel mindent és mindenkit meghátrálásra késztet. Mármint a tolókocsijával, ugyanis onnan intézi egyszemélyes háborúját. Nincs benne megadás, Mathilde egyszerre folytatása Hófehérkének és Jeanne D’Arcnak.

Japrisot-t olvasva világosodom meg, mitől is fosztotta meg Freud az európai kultúrát hosszú időre: attól a méltóságtól és erőtől, ami ebben a nőben van, meg egy névtelen, csak ’Amaznak’ hívott szereplőben. Ők ugyanis olyanok, mint akikben problémátlanul megvan a kanti kategorikus imperatívusz, a belső erkölcsi parancs. Japrisot gondolatmenete tiszta, hiányzik belőle a pátosz. N-nem olyan szituációkban csillogtatja meg hőseinek ösztönös indíttatását a jóra, ahol mondjuk a tett tisztaságának csak esztétikai szerepe lenne, hanem ahol zsigeri, elemi válaszokra vannak kényszerítve. Az arányokat sem téveszti el, mert pontosan beszél az első világháborúról: látjuk a lélekromboló és viszolyogtató emberi mélyrepüléseket, a lepusztult, kopár lelkeket. De: Jarpisot végül oda adja le a szavazatát, ahová Esterházy, a nagy hazai reménykedőnk, hogy az ember „végső soron jó”. Az eredeti kontextusban ez arra az esetre vonatkozik, hogy ha az örök emberi igények teljesülnek, azaz a békére. –Japrrpisot pedig nemcsak háborúban, de a legiszonyúbb helyzetben mutatja meg ugyanezt. ’Amaz’, az egyszerű parasztból lett katona átlőtt kézzel, fagyos-véres ruhában, nem emberi méretű pusztítás közepette, a két frontvonal közé kilökve, a senkiföldjéről szedi fel a ’Búzavirágszeműt’, Mathilde vőlegényét, és a vállára véve viszi el a harcmezőről - ugyanazzal a magától értetődő mozdulattal, ahogy valaha a kék szemű fiú is vállára vette a járni képtelen Mathilde-ot.

A regény tulajdonképpen annak az egy napnak a kinyomozására épül, amelyet öt halálraítélt töltött el a francia és a német frontvonal között. Mathilde nem a gyilkos után nyomoz – hisz itt mindenki az, háborúban vagyunk - hanem egy irreális remény, egy csoda után.:Vajon túlélhető-e ’Búzavirágszeműnek’, a vőlegényének a hóban fekvés másfél napig, ha két oldalról lőnek, ha túljutott már az emberi tűrőképesség legvégső határán, ha régen elvesztette a kapcsolatát a való világgal, ha csak összefüggéstelen emlékfoszlányokba kapaszkodva vonszolja magát előre egy olyan terepen, amelyen már semmi másba nem tud kapaszkodni, mert csak egyetlen dolog a biztos, a halál.

Hát kérem, a fenti kérdésre csak egy válasz születhet. Jeunet, aki ebből a regényből forgat filmet kedvencükkel, Audry Tautouval, nem a pusztítást értelmetlenségét kongatja, hanem megint egy csodát mutat majd nekünk, ami az ő és Japrisot hite szerint: minden emberben meglévő képesség.

Jeunet:

Hosszú jegyesség, Amelie csodálatos élete, Alien 4, Elveszett gyerekek városa, Delicatessen,

Nna már megint itt........

2008-01-21T21:06:00.000+01:00

Kategóriák: Magán ...vagyis én

"Az értelem a tett. Akkor veszíted el az értékeket, ha lemondasz a változásról és a tapasztalatról. Hatalmadban áll változtatni: válassz valamit és szenteld neki magad. A tettek adnak célt és reményt."

"Az élet egyszerű és triviális. Csak a fantáziánk lehet életet belé. Attól lesz a szárítókötélre aggatott fehérneműből az álmok felvont lobogója."

„Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, hogy a világon semmi sem varázslat, vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.”

„Nehéz, vagy könnyű? Beleroskadok?
Csak annyit érek, amennyit vállalok,
Mert szívemben a jövőt hordozom,
És alkuba már nem bocsátkozom!”

"A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a döntés, hogy létezik fontosabb dolog a félelemnél.
A bátrak talán nem élnek örökké, de az óvatos egyáltalán nem él.”

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetelen nem tény, hanem vélemény.
A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás.
A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat.
A lehetetlen nem létezik."

Zen.....

2008-01-21T21:04:00.001+01:00

Ezt a bölcseletet sorsolta ki ma nekem a zen sorskerék. ....(nna ez a kanóc elég rövid volt ) Soha nem voltam vallásos ember és valószínüleg már nem is leszek de ettől függetlenül vannak "létszemléletek" amik közel állnak hozzám.Például a Tao...mert figyelni és csak úgy lenni jó dolog.

Íme egy kis áttekintés: Tao - a kínai nyelvben azt jelenti: út; elvonatkoztatott értelemben a dolgok menetét, a világ kozmikus rendjét, a mindenséget átható őslelket, őserőt jelöli. A taoizmus vallási és filozófiai irányzat egyszerre, a kínai világszemléleti rendszer, az univerzizmus része, központi eleme.

A népi hagyomány szerint a taoizmus alapítója Lao-ce kínai filozófus, akinek az i. e. 6. századra helyezik működését, valójában azonban személye történetileg nehezen azonosítható be. Számos legenda fűződik a kínai bölcshöz, akinek neve öreg mestert jelent: a hagyomány szerint Lao-ce egy Jangce-vidéki kis faluban született, méghozzá úgy, hogy anyja már 81 esztendős volt, amikor is egy napsugár teherbe ejtette, és ezután újabb 81 év telt el, amíg gyermeke a világra jött; Lao-ce egy ideig udvari levéltárnok volt Lojangban, az akkori fővárosban, majd élete vége felé egy fekete ökör hátán el akarta hagyni Kínát (alakját sokszor így ábrázolják), ám a határszoros parancsnoka feltartóztatta, felszólítván arra, hogy előbb írja le gondolatait a világról és az életről, - ennek a kívánságnak a teljesítéseként született meg a taoizmus alapvető műve, a Tao-tö-king ('Az Út és Erény könyve'); ezt követően a mester "nyugat barbárainak" kezdte hirdetni a taóról szóló tant.

A taoista bölcseleti, világszemléleti rendszer megalapozása tehát a Tao-tö-kingben található, amelyet a hagyomány ugyan Lao-ce írásának tart, ám keletkezése igazából az i. e. 4. századnál korábbra nem tehető. A mű 81 - részben rímes - rövid szakaszból áll, amelyek változatos, kötetlen szerkezetűek, és misztikus elemekkel át- meg átszőve, aforisztikus formában, igen élénk költői képekkel, kifejező nyelven íródtak. A Tao-tö-king központi eleme a tan alapvető fogalmának, a taónak egy átfogó kifejtése, értelmezése. Itt a tao a mindenség alapját képező világtörvény, természettörvény jelentésében szerepel, a dolgoknak és a jelenségeknek időben örök és térben végtelen lényegét alkotja. A taoizmus tanítása szerint az egyén számára a helyes utat a taóval való összhang megtartása jelenti. Az emberi tevékenységek: a társadalmi rend, törvénykezés, államszervezet felállítása csak megzavarja a mindenség rendjét, törvényét, egyensúlyát; így a tanítás lényegében a közélettel, a kialakuló feudális osztályrendszerrel is szembeforduló, akár a lázadás támogatásáig is eljutó eszmerendszerré lett. A taoista nézeteket vallók számára tehát a világrendjébe való be nem avatkozás, a "nem cselekvés" (wu wei) a legalapvetőbb elv. A taoizmus elítéli az önző célok, önös érdekek követését, a haszonelvűséget, a háborúskodásokat, mások leigázását és eleve minden erőszakos cselekedetet; általában békés, szemlélődő, mértékletes magatartást tart ideálisnak, bölcsnek és követendőnek. És itt van pár vers is ...(bár ezek a maguk egyszerűségében is kicsit agyalósak:) Az út, mely szóba-fogható,
nem az öröktől-való;
a szó, mely rája-mondható,
nem az örök szó.
Ha neve nincs: ég s föld alapja;
ha neve van: minden dolgok anyja. Ezért:
aki vágytalan,
a nagy titkot megfejtheti;
de ha vágya van,
csak a dolgokat szemlélheti.
E kettő mögött közös a forrás,
csupán nevük más.
Közösségük: csoda,
s egyik csodától a másik felé tárul
a nagy titok kapuja. A legfőbb jó a vízhez hasonló:
mindennek hasznos, de nem harcos;
az alantasban is jelenlevő:
a víz az út-hoz hasonló.
Az élet a földet kövesse,
a sziv a benső melyet kövesse,
a barátság az emberit kövesse,
a beszéd a valót kövesse,
az uralom a rendet kövesse,
a szolgálat a lehetőt kövesse,
a tett a kellő időt kövesse.
Ha készséges, de nem erőszakos:
nem kél zúgolódás semerre. Harminc küllő kerít egy kerékagyat,
de köztük üresség rejlik:
a kerék ezért használható.
Agyagból formálják az edényt,
de benne üresség rejlik:
az edény ezért használható.
A házon ajtót-ablakot nyitnak,
mert belül üresség rejlik:
a ház ezért használható.
Így hasznos a létező
és hasznot-adó a nemlétező. Hagyd el a tanultságod
és meg nem bánod.
Igéret és ígérgetés:
mi különbség?
Jó és rossz:
mily különbség!
De amitől mindenki retten,
azt nem vethetjük félre büntetlen.
Ó, zűr!
Még minden rendezetlen!
Ám az emberek ragyognak folyton,
mint ünnepi lakomán,
vagy tavasz-érkezéskor a tornyon.
Egyedül én vagyok nyugodt,
nem állok a fénybe,
akár a még világra-nem-hozott.
Forgok az áramlásban,
nem lel szilárd helyet a lábam;
mindenkinek van bőviben,
csupán nekem nincs semmi sem:
lám, bolond szív jutott nekem!
Ó, zűrzavar!
A közönséges emberek ragyognak,
homályban én vagyok csak;
a közönséges emberek mind szemfülesek,
közönyös én vagyok csak.
Örvénylő tenger ragad magával,
sodródom, nincs megállásom.
Mindenkinek megvan a dolga,
bolondnak, durvának csak én mutatkozom.
Egyedül én vagyok más, mint az emberek,

mert az ős-forrásból táplálkozom. Szerintem szépek ! És most megyek szemlélődni és legyszerűsödni.....

Egyszerűbben.....

2008-01-21T21:03:00.001+01:00

És akinek az iménti kissé sok volt annak szeretettel ajánlom a legegyszerűbb megközelítéásét ugyenezen témának:) MICIMACKÓ ÉS A TAO

Micimackó - ki gondolná! - igazi taoista bölcs. Nem kínai ugyan, nem is nagy tekintélyû Filozófus, csupán egy nyugodt, kiegyensúlyozott, megfontolt és szeretetre méltó Csekélyértelmû Medvebocs, aki sokkal tud a taóról, mint...
... a borongós hangulatú Füles...
... vagy az örökösen kételkedô és félôs Malacka...
... vagy a lóti-futi, folyton szervezkedô Nyuszi...
... vagy a nagyképûn fontoskodó Bagoly...Micimackó, aki látszólag semmit se tud, tisztában van a lényeggel.
Micimackó nem csinál semmi különöset, csupán Van. És ez a Taoista bölcsesség egyik legfontosabb alapelve.
A szerzô Micimackó segítségével elmagyarázza a taoizmust, és a taoizmus segítségével elmagyarázza a Micimackó szereplôit.
Megtudatjuk, mi a Micimackó Módszer, ki az a Dógomvan, mi az, hogy sehová és semmi, és milyen a Hejesírás... – Mi ez, amit írsz? – érdeklődött Micimackó, az íróasztalra mászva.– Micimackó és a Tao – feleltem.– Micimackó és a micsoda? – csodálkozott és maszatolt el egy épp leírt szót.– Micimackó és a Tao – és ceruzámmal odébb taszigáltam a mancsát.– Ez olyan, mint Micimackó és a búúú – dörzsölte a pracliját Micimackó.– Ez nem olyan – feleltem bosszúsan.– És miről szól? – kérdezte Micimackó, miközben előre mászott, és még egy szót elmaszatolt.– Arról szól, hogyan lehet minden körülmények között nyugalomban és békességben élni – hördültem fel.– Olvastad már? – kérdezte Micimackó. Mindez akkoriban történt, amikor barátaimmal a Bölcsesség Mestereiről folytattunk eszmecserét, és valaki azt mondta, hogy minden bölcsesség Keleten született, mire én megjegyeztem, hogy nem mindegyik, ám ez a valaki ügyet sem vetve szavaimra csak mondta, mondta, terjengősen, mint ez a mondat, így hát elhatároztam, hogy bizonyítékul felolvasom egy nyugati bölcs szavait: – Reggel, ha majd felébredsz – szakította meg Malacka a csöndet –, mi lesz az első gondolatod, Micimackó? – Reggeli – mondta meggondolatlanul Mackó. – Nem erre gondoltál? – Hát nem arra, ami ma történt? Micimackó szégyenkezve bólintott. – Dehogynem. De az ugyanaz. – Ez mi? – kérdezte a Hitetlen. – Egy nyugati taoista bölcsessége.– Mintha a Micimackóból volna – gyanakodott.– Onnan van.– Annak semmi köze a taoizmushoz.– Ó, de még mennyire hogy van!– Egy fikarcnyit sincs – mondta.– Miért, szerinted miről szól a Micimackó?– Arról a kis kövér Mackóról, aki összevissza mászkál, s közben butaságokat kérdez, dalokat farigcsál, különféle kalandokba keveredik, ám észbelileg mit sem gyarapszik, megmarad a maga boldog csekélyértelműségében. Hát erről szól.– Hát a taoizmus is – feleltem. Ekkor kezdett motoszkálni bennem az ötlet: olyan könyvet kellene írni, amely Micimackón keresztül elmagyarázza a taoista tanokat, és a taoizmuson keresztül elmagyarázza Micimackót.Amikor ezt a szándékomat nyilvánosságra hoztam, a tudósok kiáltozni kezdtek: “Képtelenség!” meg más efféléket. Egyesek szerint ez volt a legnagyobb hülyeség, amit életükben hallottak, és csak ábrándokat kergetek. Volt, aki azt mondta, hogy az ötlet jó, de túl komplikált. “És egyáltalán, hol akarod elkezdeni?” – kérdezték. Nos, erre egy régi taoista mondás ad választ: ”Az ezer mérföldes utazás is egy lépéssel kezdődik.”Így hát úgy gondolom, kezdjük az elején… ....Sok mindent megtehet az Ész, de ez .. a sok minden nem azonos azzal, ami valóban fontos. Az Ész absztrakt okossága csak elválasztja a realitás világától a gondolkodót – és ez a világ, a Való Élet Erdeje jelenleg meglehetősen kétségbeejtő helyzetbe került azáltal, hogy túl sokan, túl sokat gondolkodnak, ám túl keveset oldanak meg. Ez nem mehet így tovább, bármit is próbálnak néhányan elhitetni magukkal, hisz minden a túlélésre törekszik. A biztos katasztrófát csak úgy kerülhetjük el, ha változtatunk a szemléletünkön, és megtanuljuk kellőképpen becsülni a bölcsességet és a megelégedettséget. Tudáson és Okosságon át ezeket kell kutatnunk, habár egyik sem Tudásból vagy Okosságból fakad. Ez sohasem volt így, és nem is lesz soha. Fel kell már hagyni reménytelen keresgéléseinkkel, amelyek rossz úton csak rossz helyre vihetnek. Ha Tudás és Okosság hozzájárulnak a pusztításhoz, elképesztő gyorsasággal lerombolnak minden életet a Földön, és azt a keveset, ami átmenetileg talán túlélheti, még megnézni sem érdemes, ha ugyan abban a helyzetben leszünk, hogy még egyáltalán bármit is megnézhetünk. Az élet mesterei ismerik az Utat, hallgatnak a belső hangra, a bölcsesség és egyszerűség hangjára, amely ítél az Okosság felett, és tudásban a Tudás felett áll. Ez a hang nem csupán néhány kiválasztott ereje és magántulajdona – ez mindenkinek megadatott. Gyakran kivételnek tekintik a szabály alól azokat, akik erre odafigyelnek, ahelyett, hogy mindenki számára követhető példának tartanák. Mindannyiunkban lakik egy Bagoly, egy Nyuszi, egy Füles és egy Micimackó. Hosszú időn át választottuk Bagoly és Nyuszi útját. Most aztán, akárcsak Füles, panaszkodunk a következmények miatt. De panaszkodással semmire sem megyünk. Ha értelmesek vagyunk, Micimackó útját választjuk. Mintha távolról, gyermekhangon szólítana! Lehet, hogy nem könnyű idejében meghallani, de nagyon figyelnünk kell rá, hisz nélküle sohasem találjuk meg az Erdőből kivezető utat. Érdemes belenézni...én véletlenül akadtam rá....és most úgy vélem boldogabb ember lennék ha le bírnék Micimackó szintjére "sűlyedni" ......:)

Az idő rövid története.....

2008-01-21T21:01:00.002+01:00

Stephen Hawking a ma élõ tudósok közül az egyik legismertebb. Hírnevét részben tudományos munkásságával, részben gyógyíthatatlannak tartott betegségével folytatott heroikus küzdelmével érte el. . Einstein utódjaként tartják számon, s az analógia nem csak képletes, hiszen Hawking is a két nagy elméletrendszer, a relativitáselmélet és a kvantumfizika egyesített elméletén dolgozik, akárcsak Einstein élete utolsó húsz évében, sajnos sikertelenül. S mindezt a világegyetembe helyezve, kutatja annak keletkezését, és a hozzá hasonló másik jelenséget, a fekete lyukak természetét. Ez azonban még nem különböztetné meg kiváló tudós társaitól és nem tenné õt hozzáférhetõvé a köznapi emberek számára. Betegsége is hozzájárul hírnevéhez; fiatalon, huszonegy éves korában egy gyógyíthatatlan, néhány éves lefolyás után a biztos halálhoz vezetõ idegrendszeri betegséget diagnosztizáltak nála. Ennek már több mint harminc éve, így alakja az idõ multával élõ legendává vált. Szinte csodát súroló teljesítménye úgy tûnik, mai való világunk bár kivételes, de mégis reális lehetõségeként példa, eszménykép gyanánt szolgálhat mindenki számára. Stephen William Hawking, (1942. január 8. Oxford, Nagy-Britannia -) vezető elméleti fizikus. Oxfordban született Frank és Isobel Hawking elsőszülött gyemekeként. A Hertfordshire-i St. Albans School-ban és az oxfordi University College-ben tanult, ahol summa cum laude minősítéssel végzett fizikából. Ezután a Cambridge-i Egyetemen, a Trinity Hall-ban szerzett PhD fokozatot kozmológiából. 1974-ben választották a Royal Society tagjává (FRS). Fő kutatási területei az elméleti kozmológia és a kvantumgravitáció. Jelentős munkái jelentek meg, melyekben a fekete lyukak és a termodinamika közötti összefüggéseket vizsgálja. Rávilágított, hogy a fekete lyukak nem léteznek örökké. Ezt az elméletét 2004. júliusában visszavonta, majd újból elfogadta. Annak ellenére hogy súlyosan mozgáskorlátozott motoros neuron betegsége következtében, aktív fizikus, író, és közéleti személyiség. Betegségének első tünetei akkor jelentkeztek, amikor beiratkozott Cambridge-be. 21 éves korában diagnosztizálták, röviddel az első házassága előtt. Akkoriban orvosai azt jósolták, hogy nem fog 2-3 évnél tovább élni, de ma is él, bár mozgáskorlátozottsága a betegség előrehaladásával egyre fokozódott. Az 1985-ös tracheosztomia műtéte óta beszédszintetizátorral kommunikál. Fokozatosan elvesztette a végtagjai mozgatásának képességét, de a tolókocsiján található számítógépét egy manuális eszközzel irányítja, és fej- és szemmozdulatokkal is irányítható. AZ IDŐ RÖVID TÖRTÉNETE Stephen Hawking Az idő rövid története című könyvének 1988-as megjelenése új korszakot nyitott a tudományos ismeretterjesztő írások történetében: hatalmas nemzetközi szenzációt keltett, negyven nyelvre fordították le, és több mint kilencmillió példányban kelt el. A mű a kutatások frontvonalából számolt be arról, amit akkor tudni lehetett a világegyetem természetéről. Azóta egyedülálló fejlődés ment végbe a mikro- és a makrokozmikus világ megfigyelését lehetővé tevő technológiák terén. Hawking professzornak a könyv első kiadásában közzétett számos elméleti jóslatát alátámasztották ezek a megfigyelések, köztük a kozmikus háttérsugárzást vizsgáló műhold (COBE) friss eredményei, mely a kezdet kezdetét követő 300 000 éven belülre visszanyúlva tapogatta le a világegyetemet, feltárva a téridő szövetének Hawking által megjósolt kis ráncait.
Hawking professzor nagy odaadással látott munkához, hogy belefoglalja az eredeti szövegbe a rengeteg új észlelésből kikristályosodott tudást, valamint saját kutatásainak legfrissebb eredményeit: a bővített kiadást új előszóval látta el, a féreglyukak és az időutazás lebilincselő témájáról teljesen új fejezetet írt, az eredeti fejezeteket pedig naprakész állapotba hozta.
Hogy könnyebb legyen azoknak az összetett fogalmaknak a megértése, amelyek Hawking professzor világos és szellemes magyarázatai ellenére jó néhány olvasót megizzasztottak volna, a jelen kiadás több mint 240 színes illusztrációt is tartalmaz, köztük műholdfelvételeket, fényképeket – melyek elkészítését olyan látványos technológiai előrelépések tették lehetővé, mint a Hubble-űrtávcső megépítése –, illetve a három- és négydimenziós valóság számítógéppel generált képeit.
A részletes magyarázó feliratokkal ellátott illusztrációkon az olvasó szeme elé tárul a galaxisközi tér végtelensége, a fekete lyukak természete, továbbá a részecskefizika mikrokozmikus világa, ahol részecskék és antirészecskék ütköznek egymással.
Egy klasszikus mű, amelyből megismerheti az olvasó a kozmológia jelenlegi állását. Az idő rövid története új, bővített kiadásának illusztrált változata az idő és a tér legmélyebb titkainak lankadatlan kutatását mutatja be. És ez érdekes...szerintem....megérdemli a tiszteletet, hogy elolvassuk ! :)

Az emberiség középúton lebeg az istenek és az állatok között."

2008-01-21T21:00:00.003+01:00

"A sajnálatosan fiatalon, 62 évesen 1996-ban elhunyt Carl Sagan rendhagyó módon a tudományos életnek és a tudomány népszerűsítésének egyaránt kiemelkedő alakja volt. Szakmáját tekintve csillagász és űrkutató, haláláig a New York állambeli nagyhírű Cornell Egyetem professzora, az egyetem Planetológiai Intézetének igazgatója. Kutatási témáit illetően foglalkozott többek között a bolygók atmoszférájával, a Vénusz melegház-effektusával, a földi élet eredetével, valamint a földön kívüli élet lehetőségének vizsgálatával. Aktív résztvevője a Mariner, Viking, Voyager és Galileo űrmisszióknak, amelyek tudományos progjamjának kidolgozásában jelentős része volt. A NASA munkásságáért többször is elismerésben részesítette. Sagan a tudomány magas szintű művelése mellett szenvedélyesen népszerűsítette a tudományt és a tudományos gondolkodásmódot, következésképpen rendszeresen felemelte szavát az irracionális irányzatok és az áltudományos hiedelmek ellen. Nem véletlen, hogy az amerikai szkeptikusok társaságának (CSICOP) egyik alapító tagja volt, és tevékenységében haláláig részt vett. 1980-ban 13 részes tv-sorozatot készített Kozmosz címmel, amelyben a nagyközönséggel megismertette a csillagászat, a kozmológia és az űrkutatás legizgalmasabb fejezeteit. A sorozat óriási sikert aratott, elsősorban az előadó személyisége miatt, aki egy csapásra minden amerikai család személyes ismerőse, és a sorozat nyomán a "tudós" megszemélyesítője lett. Mind a sorozat, mind pedig annak könyv-változata számos díjat nyert, és sok országban vezetett az amerikaihoz hasonló látványos sikerhez. Magyarországon is megjelent művei: - A kapcsolat (ezt filmen is láthattuk .) , -Az éden sárkányai -avagy tűnődések az emberi intelligencia evolúciójáról ,- Broca agya , -Korok és démonok , -Milliárdok és milliárdok , -Elfeledett ősök árnyai . Mindegyik könyve megérne egy külön ismertetőt (már ha valakinek sikerült felkeltenem az érdeklődését....? hmm..:) de maradok a kedvencemnél: Carl Sagan: Az éden sárkányai (The Dragon of Eden)Tűnődések az emberi intelligencia evolúciójáról "Az emberiség középúton lebeg az istenek és az állatok között." Mikor és hogyan alakult ki, hogyan működik és mi is voltaképpen az emberi intelligencia?
A szerző hatalmas anyagismeret birtokába tekinti át és gondolja végig a tárgy lehetséges összefüggéseit, korántsem laikusként ugyan, mégis távolabbról és ezért merészebben, mint azok a szaktudósok, akiknek kutatásait, kísérleti eredményeit menet közben ismerteti.
A hüllők iránti ősi ellenszenvünk eredetétől kezdve az alvás és az álom funkcióján át a jobbkezesség előnyben részesítésének okáig számos kérdésre kapunk meghökkentően újszerű választ; és a legkalandosabbnak tetsző hipotézisnek is súlyt és távlatot ad az a felelősségtudat, amely Sagan fejtegetéseinek kiindulópontja: hogy tudniillik az emberi intelligencia teremtett olyan új feltételeket az emberiség számára, amelyekkel még nem tanult meg együtt élni, és ezért az egész emberi nem fennmaradása múlhat rajta, hogy mennyire jövünk tisztába intelligenciánk természetével - amihez viszont ismerniük kell kialakulásának folyamatait is. Jó mulatást ! :))........

Alvajárók és rémhírterjesztők: értelem és ostobaság a természettudomány határmezsgyéjén

2008-01-21T20:57:00.000+01:00

A növények szívverése sokkolta a tudósokat az oxfordi gyűlésen.
A hindu tudós további szenzációja: bemutatta, miként folyik a virágok „vére".
A hallgatóság feszült érdeklődése.
Feszülten figyelték, amint az előadó haláltusára késztette a tátikát.

THE NEW YORK TIMES 1926. augusztus 7., 1. oldal

William James rendszerint „a hit akarásáról" prédikált. Ami engem illet, én
„a kételkedés akarásáról" szeretnék prédikálni. ...
Nem a hit akarását kívánjuk, hanem szeretnénk kitalálni, melyik a pontos
ellentét.

BERTRAND RUSSELL Szkeptikus esszék (1928)

"Görögországban, a Kr. u. II. évszázadban, Marcus Aurelius római császár uralkodása idején élt egy Abonuticai Alexander nevű, nagystílű szélhámos. A jóképű, okos és abszolút gátlástalan fickó egyik kortársa elbeszélése szerint „arra tette fel az életét, hogy az okkult tudományokon éló's-ködjék". Leghíresebb szélhámossága elkövetésekor „szinte anyaszült meztelen, csupán egy aranysávokkal ékesített ágyékkötőt viselve kirohant a piactérre, handzsárján kívül semmit sem vitt magával, hosszú, vállára omló haját a Cibele nevében adományokat gyűjtő fanatikusok módjára rázta, felmászott egy magaslatra és szónoklatot tartott", amelyben egy új és csalhatatlan isten eljövetelét hirdette. Alexander ezután odarohant, ahol egy templom épült, a tömeg pedig utánatódult. Ott „rátalált" egy általa elásott lúdtojásra, amelynek a belsejébe előzőleg egy újszülött kígyót rejtett. Alexander feltörte a tojást és fennhangon bejelentette, hogy a kígyócska nem más, mint a megjövendölt istenség. Ezután néhány napra visszahúzódott a házába, ahol egy a testére fonódott hatalmas kígyóval jelent meg, és közölte az őt lélegzetvisszafojtva figyelő tömeggel, hogy a kígyó időközben rohamosan növekedett.

A kígyó valójában egy nagyra növő és jól idomítható fajta egyede volt, amelyet korábban kifejezetten erre a célra Makedóniában szerzett és amelynek egy vászonból készített fejjel némileg emberi külsőt kölcsönzött. A szobában csak halovány fény derengett. A tömeg nyomása miatt senkinek nem volt lehetősége hosszasan ott időzni vagy alaposabban szemügyre venni a kígyót. A sokadalom határozott véleménye szerint a látnok valóban egy istent hozott el közéjük.

Alexander ezután bejelentette, hogy az isten hajlandó az írásban feltett és lezárt borítékban továbbított kérdésekre válaszolni. Amikor egyedül maradt, felnyitotta vagy lemásolta a pecsétet, elolvasta az üzenetet, visszazárta a borítékot és csatolta a választ. Az emberek az egész Birodalomból odatódultak, hogy lássák a csodát, az emberfejű, jövendőmondó kígyót. Azokban az esetekben, amikor a jóslat nem egyszerűen kétértelmű volt, hanem nyilvánvalóan hibásnak bizonyult, Alexander egyszerű megoldáshoz folyamodott: megmásította az általa adott válaszról készített feljegyzését. Ha viszont egy gazdag ember vagy asszony kérdéséből valamilyen gyenge pontj ára vagy bűnös titkára derült fény, Alexander nem riadt vissza a zsarolástól sem. Mindennek eredményeként akkora jövedelemre tett szert, ami mai pénzben kifejezve évi sok százezer dollárnak felel meg, miközben olyan híressé vált, mint csak igen kevés kortársa.

Megmosolyoghatjuk a Jövendőmondó Alexandert. Természetesen mindannyian szeretnénk a jövőbe látni és kapcsolatot teremteni istenekkel. Manapság azonban nem dőlnénk be egy ilyen trükknek. Vagy talán mégis? M. Lamar Keene tizenhárom éven keresztül volt spiritiszta médium. Tampában a New Age gyülekezeti egyház lelkipásztora, az Egyetemes Spiritiszta Szövetség igazgatósági tagja, és sok éven keresztül az amerikai spiritiszta mozgalom egyik vezető személyisége volt. Mindemellett önvallomást tett csaló, aki - első kézből származó ismeretei alapján - meggyőződéssel hiszi, hogy minden spiritiszta olvasmány, szeánsz és a halottaktól jövő, médiumok által közvetített üzenet tudatos csalás, amelynek egy célja van, az elhunyt barátok és rokonok iránt érzett szomorúság és vágyódás megvámolása. Keene, akárcsak Alexander, lezárt borítékokban feltett kérdésekre válaszolt, ám ő nem magánlevélben, hanem a nyilvánosság előtt. A levelek tartalmát egy elrejtett erős lámpával átvilágítva olvasta el, vagy bekente a borítékot valamilyen színtelen folyadékkal és úgy tette átmenetileg átlátszóvá. Képes volt elveszett tárgyakat megtalálni, az embereket a magánéletükre vonatkozó olyan részletek kinyilatkoztatásával döbbentette meg, amelyekről „senki sem tudhatott", a szeánsz sötétségében pedig szellemekkel és materializálódott ökoplazmával beszélgetett. Mindezek a lehető legegyszerűbb trükkökön alapultak, de szükség volt hozzá megingathatatlan önbizalomra és mindenekelőtt a hívek és az ügyfelek részéről az elképesztő mértékű hiszé-kenységre és a kételkedés tökéletes hiányára. Keene azt vallja, akárcsak egykor Harry Houdini, hogy nemcsak az efféle csalások terjedtek el a spiritiszták körében, hanem emellett rendkívül jól szervezetten, eredményesen cserélik ki egymás között a potenciális ügyfelekre vonatkozó adatokat, hogy ezáltal fokozzák a szeánszokon elhangzó kinyilatkoztatások keltette megdöbbenést. Akárcsak Alexander kígyójának bemutatása, a szeánszok is sötét szobákban zajlanak le, mert világosban a trükkök túlságosan könnyen lelepleződhetnének. Legsikeresebb éveiben Keene mai pénzben ugyanannyit keresett, mint annak idején Alexander.

Alexander korától napjainkig - sőt valószínűleg inkább mióta ember él a Földön - az emberek minden korban rájöttek, hogy a misztikus vagy okkult tudás látszatát keltve pénzhez juthatnak. Egy bájos és sok mindenre fényt derítő beszámoló olvasható ezekről az átverésekről Charles Mackay Extraordinary Popular Delusions and the Madness of Crowds című, 1852-ben Londonban megjelent, figyelemre méltó könyvében. Bernard Baruch állítása szerint ez a könyv dollármilliókat takarított meg a számára, feltehetően azáltal, hogy rávilágított azokra az ostobaságokra, amelyekbe nem szabad pénzt fektetni. Mackay bemutatja az alkímiát, a próféciák hirdetését és a szuggesztióval végzett gyógyítást éppúgy, mint a kísértetjárta házakat, a keresztes hadjáratokat, továbbá „a politika és a vallás hajra és szakállra gyakorolt befolyását". A könyv fő erénye, akárcsak Jövendőmondó Alexander történetéé, hogy a leírt csalások és megtévesztések a múlt ködébe vesznek. A legtöbb szélhámosságnak nincs meg a mai környezete és csak halványan emlékeztetnek mai szenvedélyeinkre: nyilvánvalóvá válik viszont, miként vezették félre az elmúlt korok emberét. Sok ilyen esetet elolvasva azonban kíváncsiakká válunk, mik lehetnek a régi esetek mai megfelelői. Az emberi érzések éppoly erősek, mint a múltban mindig, a kételkedés pedig legalább annyira nem divat ma sem, mint annak idején. Ennélfogva ma is bővelkednünk kellene rászedésekben, becsapásokban, átverésekben, szélhámosságokban. És ez így is van.

Alexander korában, akárcsak Mackay évszázadában a vallás volt a szellemi éleslátás és a legszélesebb körben elfogadott világkép forrása. Azok, akik félre akarták vezetni az embereket, gyakran a vallási nyelvezet köntösébe bújtatva próbálkoztak. Ez természetesen mind a mai napig előfordul, amint arról a bűnbánó spiritiszták vallomásai és az utólagos, leleplező hírek részletesen tanúskodnak. Az elmúlt száz évben azonban - akár tetszik, akár nem -, a tudomány egyre fontosabb helyet kapott az emberek tudatában, mint a Világegyetem megismerésének legfőbb eszköze. Ezért joggal számíthatunk arra, hogy napjaink átveréseinek jó részét tudományos körítéssel tálalják. És valóban, így történik.

Az elmúlt mintegy egy évszázadban sok különféle kijelentés hangzott el a természettudományok határterületein. Olyan állítások, amelyek közérdeklődésre tartanak számot, és amelyek - ha igaznak bizonyulnának -tudományos szempontból óriási jelentőségűek lennének. Az alábbiakban ezek közül mutatunk be egy csokorravalót. Az állítások korántsem szokványosak, szakítást jelentenek az egyhangúan unalmas mindennapi világgal és néha valamilyen reményteli következménnyel járnak: például hatalmas kiaknázatlan erőforrások állnak a rendelkezésünkre, vagy láthatatlan erők még saját magunktól is megvédenék bennünket, vagy létezik a Világegyetemben egy eddig még fel nem ismert rendezettség és összhang. Nos, időnként a természettudomány oldaláról is elhangoznak efféle kijelentések, például az, hogy generációról generációra örökített információkat egyetlen hosszú, DNS-nek nevezett molekula rejti, de ezek közé tartozik az egyetemes tömegvonzás vagy a kontinensvándorlás felismerése, a nukleáris energia szolgálatunkba állítása, az élet eredetének vagy a Világegyetem történetének a kutatása. Ha ezek mellett felmerül egy újabb állítás - például az, hogy különleges erőfeszítés és segítség nélkül is lehet a levegőben lebegni -, akkor miben különbözik ez az előzőektől? Semmiben. Kivéve a bizonyítékok ügyét. Akik azt állítják, hogy a tárgyak lebegni képesek, kötelesek a jelenséget ellenőrzött körülmények között bemutatni a kételkedőknek. A bizonyítás kényszere mindenképpen őket terheli, nem pedig azokat, akik esetleg kétségbe vonják az állítás hitelét. Az efféle állítások túlságosan fontosak ahhoz, hogy könnyelműen véleményt mondjunk róluk. A nehéz tárgyak lebégésére, az úgynevezett levitációra vonatkozó kijelentések legtöbbje az elmúlt száz évben hangzott el, ennek ellenére eddig még sohasem sikerült a csalás lehetőségét kizáró filmfelvételt készíteni egy olyan jól megvilágított személyről, aki képes külső segítség igénybevétele nélkül öt méter magasra fölemelkedni a levegőbe. Ha a levitáció lehetséges lenne, annak nemcsak tudományos, hanem sokkal általánosabb értelemben vett emberi következményei is óriásiak lennének. Akik kritikátlanul végzik a megfigyeléseket vagy csalárd kijelentéseket tesznek, félrevezetnek bennünket és elvonják figyelmünket az emberiség legfontosabb céljától, világunk működésének megértésétől. Ennek okán az igazsággal folytatott kettős játék nagyon súlyos vétség

Asztrális projekció

Vegyük szemügyre a néha asztrális projekciónak nevezett jelenséget. Vallásos extázisban vagy hipnotikus álomban, esetleg hallucinogének hatása alatt egyesek arról számolnak be, hogy kiléptek saját testükből, teljesen elhagyták azt, és erőlködés nélkül a szoba egy másik helyén lebegtek (rendszerint a mennyezet közelében). Az élmény akkor ér véget, amikor ismét egyesülnek saját testükkel. Ha ilyesmi valóban megtörténhet, akkor annak igen nagy a jelentősége, elsősorban az emberi személyiség természetére és a „halál utáni élet" lehetőségére vonatkozóan. Sokan, akik halálközeli élményre tettek szert, vagy akiket sikerült a klinikai halálból visszahozni, hasonló tapasztalatokról számolnak be. Önmagában az a tény, hogy valaki beszámol egy tapasztalásáról, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az pontosan az elhangzottak szerint történt meg. Lehetséges például valamilyen közös tapasztalat vagy az emberi neuronok valamilyen azonos, anatómiailag hibás kapcsolódása, ami bizonyos körülmények közt az asztrális projekció mindenkiben hasonló élményét idézi elő.

Létezik egy egyszerű módszer az asztrális projekció valóságosságának ellenőrzésére. Kérjük meg egy barátunkat, hogy távollétünkben tegyen egy könyvet címoldalával fölfelé könyvtárunk egy hozzáférhetetlen polcára. Ha ezután asztrális projekció élményében van részünk, lebegjünk oda a könyv közelébe és olvassuk el a címét. Ha újra tudatunkra ébredve pontosan tudjuk, mi a könyv címe, akkor sikerült bizonyítékot szolgáltatnunk az asztrális projekció fizikai realitása mellett. Természetesen ki kell zárni bármilyen egyéb lehetőséget arra, hogy elolvassuk a könyv címét, például leselkedünk, amikor senki sincs a közelben, vagy a könyvet elrejtő barátunk elfecsegi valakinek a címet, aki azután visszamondja nekünk. Az utóbbi lehetőséget úgy kerülhetjük el, ha a kísérletet „kétszeresen vakon" végezzük. Ez azt jelenti, hogy egy számunkra teljességgel ismeretlen személyt - akinek még csak a létezésünkről sincs tudomása - kérünk meg a könyv kiválasztására és elhelyezésére. Ugyanennek a személynek kell azután megítélnie, hogy helyes választ adtunk-e. Legjobb tudomásom szerint soha senki nem számolt be még az asztrális projekció ilyen, ellenőrzött körülmények között, kételkedők jelenlétében történt ellenőrzéséről. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy bár az asztrális projekció létezése nem zárható ki teljesen, azonban kevés érv szól amellett, hogy hihetünk benne. Másrészt viszont Ian Stevenson, a Virginia Egyetem pszichiátere egy sor bizonyítékot gyűjtött össze arra vonatkozóan, hogy Indiában és a Közel-Keleten sok fiatal gyerek részletesen beszámolt előző életükről, amelyet egy nem túl távoli helyen éltek le, ahol viszont mostani életükben még sohasem jártak, sőt a további vizsgálatok azt bizonyították, hogy a gyerekek leírása meglehetősen jól ráillik egy nem sokkal korábban elhunyt személy tapasztalataira. Mindez azonban nem egy ellenőrzött körülmények közepette végzett kísérlet eredménye volt, és legalábbis előfordulhatott, hogy a gyerekek véletlenül meghallottak vagy elmondtak nekik olyan információkat, amelyekről a vizsgálatot végző kutatónak nem volt tudomása. Stevenson munkája valószínűleg a legérdekesebb az „érzékszerveken túli érzékelés" körében végzett kortárs kutatások közül.

A kopogó szellemek

New York állam északi részén 1848-ban élt két fiatal lány, Margaret és Kate Fox, akikről különös történetek terjedtek el. A jelenlétükben furcsa, kopogó hangokat lehetett hallani, amit később a szellemvilágból érkező kódolt üzenetekként értelmeztek. Kérdezz bármit a szellemtől: egy kop-pantás azt jelenti, nem, a két koppantás az igen. A Fox nővéreknek csodájára jártak, idősebb nővérük szervezésében beutazták az egész országot, és még Európában is felfigyeltek rájuk a művelt emberek és irodalmárok, mint például Elizabeth Barrett Browning. A Fox nővérek „megnyilatkozása" lett a modern spiritualizmus alapja, amely szerint néhány tehetséges ember különleges akarati erőfeszítés árán képes a halottak szellemével kommunikálni. Elsősorban Keene társasága érezte magát a Fox nővérek lekötelezettjének.

Negyven évvel az első „megnyilatkozás" után - lelkiismeret-furdalástól gyötörve - Margaret Fox aláírásával hitelesített beismerő vallomást tett. A kopogó hangot álló testhelyzetben, a mozgás legcsekélyebb jele és erőfeszítés nélkül a nagy lábujj- és könyökízülete ropogtatásával váltotta ki, hasonlóan ahhoz, ahogyan nagyon sok ember képes a csuklóízületét megropogtatni. „így kezdődött az egész. Először csak egyszerű trükknek látszott, anyánk megijesztésére. Később, amikor olyan sok ember volt kíváncsi ránk, gyerekekre, akkor mi magunk is megrettentünk, de akkor már nem lehetett kiszállni. Senki sem gyanakodott trükkre, mert olyan kis gyerekek voltunk. A nővérem tudatosan, anyánk pedig önkéntelenül vezetett erre az útra." A legidősebb nővér, aki az utazásokat szervezte, úgy tűnik, teljes mértékben tisztában volt a csalás tényével. Őt a pénzszerzés vágya motiválta.

A Fox-ügynek nem az a legérdekesebb tanulsága, hogy milyen sok embert lóvá lehetett tenni, hanem az, hogy a rászedettek közül sokan még a beismerő vallomás után sem voltak hajlandók elhinni a csalás tényét, jóllehet Margaret Fox egy New York-i színházban a nyilvánosság előtt is bemutatta „természetfölötti nagy lábujját". Úgy tettek, mintha Margaretet csak valamilyen racionalista ítélőszék kényszerítette volna a beismerő vallomásra. Az emberek csak ritkán hálásak hiszékenységük leleplezéséért.

A Cardiffi Óriás

1869-ben egy életnagyságúnál nagyobb emberi alak kőszobrát ásta ki egy farmer a New York állam nyugati részén fekvő Cardiffben, úgymond „kútásás közben". Papok és tudósok egybehangzóan állították, hogy egy, a régmúltból fennmaradt, megkövesedett emberi lényről lehet szó, amely talán alátámasztja a Biblia szavait, miszerint „Az óriások valának a földön abban az időben..." (Móz. 1, 6, 4.) Többen megjegyezték, hogy az alak részletei sokkal aprólékosabban kidolgozottak annál, mintha azt egy mesterember kőből faragta volna ki. Miért voltak még az apró, kék erek rendszerei is láthatóak? Másokat azonban kevésbé nyűgözött le a lelet. Utóbbiak közé tartozott Dickson White, a Cornell Egyetem első rektora, aki kegyes csalásnak minősítette, ezenfelül förtelmesnek is találta a szobrot. Az alapos vizsgálat azután kiderítette, hogy nagyon új keletű darabról van szó, így azután bebizonyosodott, hogy a Cardiffi Óriás csupán egy szobor; beugratás, amelyet a binghamtoni George Hull készített. A roppant elfoglalt ember úgy mutatkozott be, mint „trafikos, feltaláló, alkimista és ateista". A „kék erezet" a szobor alapjául szolgáló kőtömb természetes mintázata volt. A csalás célja a turisták megkopasz-tása volt.

Ez a kínos leleplezés sem tartotta azonban vissza R T. Barnum amerikai vállalkozót, aki 60 000 dollárt ajánlott azért, hogy három hónapra kölcsönvehesse a Cardiffi Óriást. Amikor Barnumnak nem sikerült megszereznie egy utazó kiállításra (a tulajdonosok túlságosan sok pénzért lettek volna csak hajlandók lemondani róla), akkor egyszerűen csináltatott egy másolatot a szoborról és azt állította ki. Ez a közönséget félelemmel vegyes bámulattal töltötte el, Barnum pénztárcája pedig szépen hízott. Barnum tehát a hamisítvány hamisítványát állította ki. Az eredeti jelenleg a New York állambeli Cooperstown Farmermúzeumában pihen. Állítólag Barnum és H. L. Menecken egyaránt azt a kiábrándító megfigyelést tette, hogy még soha senki nem vesztette el a befektetett pénzét azért, mert alulbecsülte az amerikai átlagember intelligenciáját. A megjegyzés egyébként szerte a világon, másutt is igaz. Nem az intelligencia hiányzik azonban, mert abból bőven akad, hanem a kritikus gondolkodásra való képesség rendszeres gyakorlása a hiánycikk.

Okos Hans, a matematikus ló

A XX. század első éveiben élt Németországban egy ló, amely tudott olvasni, értett a matematikához és széles körű jártassága volt a politikai kérdésekben. Legalábbis úgy tűnt. A lovat Okos Hansnak hívták. Tulajdonosa Wilhelm von Osten, egy idősebb berlini úr volt, akinek ismerősei egyöntetű véleménye szerint olyan makulátlan volt a jelleme, hogy a csalás lehetőségét teljesen kizártnak tekintették. Kiváló tudósokból álló küldöttségek szemlélték meg és nyilvánították zseniálisnak a csodalovat. Hans a neki feladott matematikai kérdések eredményét mellső lába megfelelő számú dobbantásával közölte, az egyéb természetű kérdésekre pedig az Európában szokásos módon feje rázásával vagy bólintással adott választ. Ha például valaki így szólt hozzá: „Hans, mennyi kilenc négyzetgyökének a kétszerese mínusz egy?", akkor rövid gondolkodás után a ló felemelte a mellső lábát és ötöt dobbantott. Moszkva Oroszország fővárosa? A ló rázta a fejét. És mi a helyzet Szentpétervárral? Most bólintott.

A Porosz Tudományos Akadémia Oskar Pfungst vezetésével bizottságot küldött ki az állat alaposabb tanulmányozására. Osten, aki szentül meg volt győződve Hans képességeiről, lelkesen üdvözölte a vizsgálatot. Pfungst felfigyelt néhány érdekes szabályszerűségre. Minél nehezebb volt a kérdés, annál hosszabb ideig gondolkodott. Amikor Osten nem tudta a kérdésre a választ, akkor Hans is teljesen tanácstalan volt. Néha, amikor Osten nem volt a szobában vagy ha a ló szemét bekötötték, ugyancsak nem kaptak helyes választ. Máskor viszont a kételkedőkkel körülvett Hans a számára idegen helyeken is helyes választ adott, jóllehet Osten nem tartózkodott a szobában, sőt még a városban sem. Végül azonban nyilvánvalóvá vált a megoldás. Amikor matematikai kérdést tettek fel, Osten kissé feszültebbé vált, attól tartva, hogy a ló kevesebbet dobbant a kelleténél. Amikor azonban Hans elérkezett a megfelelő számú dobbantásig, Osten önkéntelenül és észrevétlenül bólintott, vagy egyszerűen csak felengedett benne a feszültség. Mindez az emberi megfigyelők számára látszólag teljesen érzékelhetetlen maradt, nem így Hans számára, aki tudta, hogy a helyes válasz jutalmaként kockacukorra számíthat. Még a kételkedők csoportja is érdeklődéssel figyelte a kérdés feltevését követően Hans lábát, majd ők is valamilyen apró mozdulattal vagy testtartásuk megváltozásával reagáltak, amikor a ló eljutott a megfelelő számú dobbantásig. Hans egyáltalán nem értett a matematikához, azonban kifinomult érzéke volt az öntudatlan, nem verbális jelzések iránt. Hasonló jelzéseket továbbítottak a jelenlévők a ló felé - anélkül, hogy maguk észrevették volna -, amikor szóbeli kérdéseket tettek fel. Okos Hansnak találó nevet adtak, mert miután begyakorolta az egyik ember apró jelzéseinek érzékelését, rájött, hogy más emberek, akikkel azelőtt még sohasem találkozott, hasonló jelzésekkel segítik őt hozzá a helyes válaszadáshoz. Mindamellett, Pfungst egyértelmű bizonyítékai ellenére a számoló, olvasó és politikában járatos lovakról, malacokról és libákról szóló, hasonló történetek különböző országokban továbbra is szédítették a könnyen rászedhető embereket.

így például Lady Wonder, a virginiai ló úgy tudott a neki feltett kérdésekre válaszolni, hogy az orrával elrendezte a fakockákra írt betűket. Minthogy személyesen a gazdájának feltett kérdésekre is válaszolt, a parapszichológus J. B. Rhine kijelentette, hogy a ló nemcsak olvasni tud, hanem telepatikus képességei is vannak (Journal ofAbnormal and Social Psychology, 23, 449, 1929). John Scarne bűvész viszont megállapította, hogy gazdája tudatosan jelzéseket adott a ló számára az ostorával, amikor az a fejét valamelyik fakocka felé közelítette. A tulajdonos látszólag a ló látóterén kívül állt, azonban a lónak rendkívüli perifériális látása volt. Okos Hansszal ellentétben Lady Wonder tudatos csalás bűnrészese volt.

Prekognitív álmok

Az érzékszerveken túli érzékelés legmeghökkentőbb nyilvánvaló esete a prekognitív élmény, amikor valaki félreérthetetlenül megérez egy küszöbön álló katasztrófát, egy szeretett személy halálát vagy egy üzenetet fog fel egy réges-rég elvesztett barátjától, majd ezt követően a megjósolt esemény valóban bekövetkezik. Azok közül, akiknek már volt részük ilyen élményben, sokan számolnak be a megérzés roppant érzelmi erejéről, és arról, hogy az esemény ezt követő beigazolódása során ellenállhatatlan erővel keríti őket hatalmába a valóság egy másik birodalmával való kapcsolat érzése. Ilyen élményben nekem is volt részem. Sok évvel ezelőtt az éjszaka kellős közepén arra ébredtem, hogy kivert a hideg veríték, miközben teljes bizonyossággal éreztem egy közeli hozzátartozóm halálát. Olyannyira hatalmában tartott a kísértő érzés, hogy fel sem mertem hívni az illetőt, nehogy esetleg a telefonzsinórban (vagy valami másban) megbotolva a jóslat közbeavatkozásom nyomán önmagát beteljesítse. Nos, ez a rokonom még ma is él és jó egészségnek örvend, így bármilyen pszichológiai gyökerei is lehettek a megérzésemnek, az semmiképpen nem a való világban rövidesen bekövetkező esemény képének előrevetülése volt.

Tételezzük azonban fel, mi történt volna, ha a rokonom valóban meghal azon az éjszakán. Aligha tudnának meggyőzni, hogy az egybeesés pusztán a véletlen műve. Könnyen kiszámíthatjuk azonban, mi történik ha minden egyes amerikai élete során néhány alkalommal részese efféle megérzésnek, a statisztikák szerint azonban az Egyesült Államokban évente csupán néhány nyilvánvaló prekognitív eset történik. Azzal kell számolnunk, hogy a megérzések meglehetősen gyakoriak, azonban nagyon ritka az olyan személy, aki olyan csapást álmodik meg, ami azután hamarosan be is következik. Az ilyen esetek hátborzongatóak és félelmetesek. Az egybeesésnek valaki esetében a statisztikát alapul véve néhány havonta egy alkalommal kell előfordulnia. Azok a személyek, akiknek a megérzései helyeseknek bizonyulnak, nyilván nem fogadják el a véletlen egybeesést magyarázatként.

A fenti esetet követően nem írtam levelet a parapszichológiái intézetnek és nem hívtam fel a figyelmüket arra, hogy meggyőző erejű jóslatot tartalmazó álmom mégsem vált valóra. Egy ilyesféle levélnek nincs is sok értelme. Ha azonban a megérzett haláleset valóban bekövetkezett volna, akkor azt a levelet a prekogníció létezése melletti bizonyítéknak kellene tekinteni. A találatokat jegyzik, a mellélövéseket elfelejtjük. Ennélfogva az emberi természet sajátosságából adódóan, nem szándékosan, de torzulnak az ilyen események gyakoriságáról készített statisztikáink.

Mindezek az esetek-Jövendőmondó Alexander, Keene, az asztrális projekció, a Fox nővérek, a Cardiffi Óriás, Okos Hans és a prekognitív álmok -jellemzően olyanok, amelyeket a természettudomány határán fekvőknek tartunk. Meghökkentő állítások hangzanak el, szokatlan, csodálatos vagy félelmetes, de legalábbis nem unalmas esetekről. A jelenségek a laikusok felületes vizsgálódásának a próbáját mindenképp kiállják, de néha alaposabb tanulmányozásuk után híres tudósok szájából is hatásos támogatás hangzik el. Akik igaznak fogadják el a beszámolókat, azok ellenállnak bárminemű hagyományos magyarázatnak. A helyes magyarázatok leggyakrabban két csoport valamelyikébe sorolhatók. Az egyik kategóriába a tudatos csalások tartoznak, amelyek indítéka rendszerint az anyagi haszonszerzés, amint azt a Fox nővérek vagy a Cardiffi Óriás esetében tapasztaltuk. Akik elhiszik a jelenséget, azokat jól rászedték. A másik magyarázat rendszerint akkor kerülhet elő, ha a jelenség szokatlanul bonyolult és nehezen megfogható, amikor a természet jelenségei az általunk vártnál sokkal rafináltabbak, amikor a jelenség megértéséhez sokkal alaposabb vizsgálatra lenne szükség. Ebbe a második csoportba tartozik Okos Hans mellett számos prekognitív álom. Ezekben az esetekben nagyon gyakran mi magunk tesszük lóvá saját magunkat.

A bevezetőben bemutatott eseteket más okból válogattam össze. Mindegyikük szoros kapcsolatban áll a hétköznapi élettel, az emberi vagy állati viselkedéssel, ahol a bizonyítékok hitelessége közvetlenül, egyszerűen, saját érzékszerveinkkel ellenőrizhető. Egyik eset megítéléséhez sincs szükség bonyolult műszaki berendezésekre vagy nehezen felfogható elméleti háttérre. Nem kell fizikából tudományos fokozattal rendelkeznünk mondjuk ahhoz, hogy feldühödjünk a modern spiritiszták elbizakodottsága hallatán. Mindennek ellenére még ezek az egyszerű csalások, szélhámosságok és félremagyarázások is milliókat ejtettek át. Mennyivel veszélyesebbek és nehezebben megítélhetőek a sokkal kevésbé közismert tudományterületek határmezsgyéjéről származó állítások - mondjuk a klónozásról, a kozmikus katasztrófákról, eltűnt kontinensekről vagy azonosítatlan repülő testekről?

Tegyünk különbséget azok között, akik elkészítik és támogatják a tudomány peremvidékére eső hitrendszereket, és azok között, akik mindezt elhiszik. Az utóbbiakat általában az elképzelés újszerűsége, valamint a megismerés vágya és a nagyszerűség érzése ragadja meg. Ezek nem különböznek a természettudomány hozzáállásától és céljaitól. Könnyű elképzelni a Földön kívüli látogatókat, akik hajszálpontosan olyanok, mint az emberi lények, de itt röpködtek közöttünk saját űrhajóikon, sőt repülőgépeiken, miközben mindenfélére megtanították az ősi civilizációk emberét. Ez korántsem terheli túl a képzelőerőnket, ugyanakkor nagyon hasonlítanak a nyugati vallások jól ismert történeteihez, miáltal még kényelmesebben felfoghatók. Sokkal nehezebb megérteni és ezért nem is olyan kényelmes az egzotikus biokémiájú, marsbéli mikrobák utáni kutatásról, vagy a tőlünk biológiailag nagyon különböző, intelligens lények csillagközi rádióüzenetei kereséséről hallani. Az előbbi nézetek széles körben elterjedtek és könnyen hozzáférhetőek, az utóbbiakról ez sokkal kevésbé mondható el. Mégis azt hiszem, hogy akiket felizgatott az ősi űrhajósok lehetősége, azok közül sokakat az őszinte tudományos (és ritkábban vallásos) kíváncsiság motivált. Hatalmas, kiaknázatlan érdeklődés van jelen az emberekben a legmélyebb tudományos problémák iránt. Sokak számára a tudományok perifériáján felállított hitvány tételek jelentik a tudomány még felfogható része felé a legszorosabb kapcsolatot. Az ilyen áltudományok népszerűségéért az iskoláknak, a sajtónak és a kereskedelmi televízióknak egyaránt szemrehányást tehetünk, hiszen mindezen intézmények csak hellyel-közzel tesznek erőfeszítéseket a tudomány népszerűsítése érdekében, de ezek a próbálkozások sem kötik le a fantáziát és nem elég hatékonyak. Ugyanakkor mi, természettudósok is hibásak vagyunk, mert oly keveset teszünk tudományterületünk népszerűsítéséért.

Az ősi űrhajósok ügyének szószólói - mindenekelőtt Erich von Danikén, a Chariots of the Gods? (Istenek ivadékai vagyunk?) című könyvében - azt állítják, hogy számos olyan régészeti lelet áll rendelkezésünkre, amelyek létrejötte csakis azzal magyarázható, hogy a múltban Földön kívüli civilizációk képviselői léptek kapcsolatba őseinkkel. Egy vasoszlop Indiában, egy plakett a mexikói Palenque-ben, az egyiptomi piramisok, a Húsvétsziget egy tömbből faragott (és Jacob Bronowski szerint Benito Mussolinire hasonlító) kőszobrai, a perui Nazca-fennsík geometrikus alakzatokat mutató, hatalmas vonalrendszere állítólag kivétel nélkül a Földön kívüliek felügyelete mellett készültek. A kérdéses műalkotások keletkezésére azonban minden esetben adható kézenfekvőbb és sokkal egyszerűbb magyarázat. Őseink egyáltalán nem voltak fajankók. Technológiájuk mai szemmel nézve fejletlen volt, ők azonban éppoly leleményesek voltak, mint mi. Néha az eltökéltséget, az intelligenciát és a kemény munkát egyesítve még minket is ámulatba ejtő dolgokat hoztak létre. Az ősi űrhajósok elképzelése érdekes módon nagy népszerűségnek örvend a Szovjetunió funkcionáriusai és politikusai körében, talán azért, mert elfogadható, modern, tudományos környezetben őrzi meg a régi, vallásos elképzeléseket. Az Ősi űrhajósok történetének legújabb változata szerint a Mali Köztársaságban élő dogon nép körében olyan csillagászati hagyomány él a Szíriuszra vonatkozóan, amelyet csakis egy idegen civilizációval létrejött kapcsolat útján szerezhettek meg. A magyarázat helytállónak tűnik, azzal a megszorítással, hogy az idegen civilizációnak semmi köze sincs sem az ősi, sem a mai űrhajósokhoz. (Lásd Carl Sagan Broca agya című könyvének 6. fejezetében)

Nem meglepő, hogy az ősi űrhajósokról szóló írásokban központi szerepet játszanak az egyiptomi piramisok. Az ókori Egyiptom civilizációja már a napóleoni hódítások óta nagy hatással volt Európa szellemi fejlődésére, a téma körül számtalan ostobaság csapódott le. Sokat írtak a piramisok méretében elrejtett, feltételezett numerológiai információkról. Fokozottan így történt ez a Gizehi (Gizai) nagy piramis esetében, egyesek szerint ennek magasságának az alapélei hosszához viszonyított aránya megfelelő mértékegységek használata esetén megadja az Ádám és Jézus élete között eltelt évek számát. Egy alkalommal észrevették, amint egy piramidológus lereszel egy kitüremkedést, hogy a megfigyelések jobb összhangban legyenek elméletével. A „piramidológia" a piramisok iránti újabb keletű érdeklődés, amely például azt állítja, hogy a piramisok belsejében jobban érezzük magunkat és borotvapengéink is tovább maradnak használhatóak, mintha egy kockába zárva ülnénk. Lehetséges. De a magam részéről nyomasztónak találnám, hogy egy kockába bepréselve üljek, mint ahogy az emberi történelem legnagyobb részében sem az ilyen lakókörülmények voltak a jellemzőek. A piramidológia állításait mindenesetre sohasem ellenőrizték megfelelő körülmények közt. A bizonyítékok súlya alatt ez az elmélet is összeroppanna.

A Bermuda-háromszög rejtélyében hajók és repülőgépek megmagyarázhatatlan eltűnéseiről van szó az óceán egy hatalmas kiterjedésű, a Bermudák közelében fekvő részén. Az eltűnések legegyszerűbb magyarázata (feltéve, hogy azok tényleg bekövetkeztek - előfordult ugyanis olyan eset is, amikor kiderült, hogy az állítólagos eltűnés be sem következett) az, hogy a járművek elsüllyedtek. Egy alkalommal egy televíziós műsorban felvetettem, milyen érdekes, hogy mindig csak hajók és repülőgépek tűnnek el titokzatos körülmények között, vonatok például soha. Erre a műsorvezető, Dick Cavett így válaszolt: „Úgy látszik, ön még sohasem várakozott a Long Island-i vonatra." Akárcsak az ősi űrhajósok lelkes hívei, a Bermuda-háromszög szószólói is felületes tudományos fel-készültségűek és fellengzős kérdéseket tesznek fel. Mindeddig azonban egyetlen bizonyítékot sem szolgáltattak. Sohasem állták ki még a bizonyítékok próbáját.

A repülő csészealjakat, vagy más néven ufókat csaknem mindenki jól ismeri. Ha azonban különös fényjelenséget veszünk észre az égbolton, az még nem feltétlenül tanúskodik idegen űrhajósok érkezéséről a Vénusz bolygóról vagy egy távoli, Spectra nevű galaxisból. Előfordulhat, hogy egy autó fényszórójának a fénykévéje verődik vissza egy magasan fekvő felhőről, világító rovarok repülnek el fölöttünk, szokatlan formájú repülőgépet vagy szokatlanul kivilágított közönséges repülőgépet látunk, esetleg a meteorológiai megfigyelések során használt nagy erejű kereső-reflektorok fényét látjuk. Számos olyan esetről is olvashatunk - a legkülönbözőbb nagy sorszámú találkozások -, amikor egy vagy két ember azt állítja, hogy az idegen űrhajó fedélzetére vitték őket, ahol megtapogatták és szokatlan orvosi műszerekkel megvizsgálták, majd szabadon engedték őket. Ezekben az esetekben azonban kizárólag egy vagy két ember, bizonyítékokkal alá nem támasztott tanúvallomása áll a rendelkezésünkre, függetlenül attól, hogy mennyire látszanak őszintének. Legjobb tudomásom szerint az 1947 óta feljegyzett sok százezer ufóbeszámoló között egyetlen olyan eset sem akad, amikor sok ember egymástól függetlenül és hitelt érdemlően bizonyítani tudta volna egy idegen űrhajóval történt találkozásukat.

Nem csak a szóban elmondható bizonyítékok hiányoznak, tárgyi bizonyítékok sincsenek. Laboratóriumaink felettébb bonyolultak. A Földön kívüli ipar terméke könnyen azonosítható egy korszerű laboratóriumban. Ennek ellenére soha, senki nem tudott még felmutatni egyetlen, az állítólagos idegen űrhajóról származó anyagdarabkát, amely kiállta volna a szükséges fizikai vizsgálatok próbáját, nem is beszélve a csillagközi űrhajó kapitányának fedélzeti naplójáról. Ennek tudható be, hogy 1977-ben a NASA felkérést kapott az Elnök Végrehajtó Irodájától, hogy vesse alá alapos vizsgálatnak az ufójelentéseket. Miután a csalásokat és a légből kapott kitalációkat kizárták, semmi sem maradt, amit tanulmányozni kellett volna.

Egy alkalommal megfigyeltem egy fényes, „lebegő" ufót, és az étteremben, ahol voltunk, megmutattam néhány barátomnak. Hamarosan a vendégek, a pincérnők, a szakácsok és a tulajdonos gyűrűjében szorongtunk a járda szélén, mindenki az ujjával vagy éppen a villájával az ég felé mutogatott és az elképedéstől még a szavuk is elakadt. Az emberek gyönyörködtek a látványban, de meg is rémültek. Amikor azonban visszatértem egy látcsővel, amelyen keresztül tisztán kivehető volt, hogy az ufó nem más, mint egy különleges formájú repülőgép (mint később kiderült, a NASA időjárás-kutató repülőgépeinek egyike), általános csalódottság lett úrrá a társaságon. Néhányan bosszankodtak, amiért a nyilvánosság előtt kiderült a hiszékenységük. Mások egyszerűen csalódottak voltak, mert füstbe ment egy jó sztori, valami szokatlan esemény -látogató egy idegen világból.

Jó néhány hasonló esetben nem vagyunk tárgyilagos megfigyelők. Valamilyen érzelmi viszonyban vagyunk az események végkifejletével, talán pusztán azért, mert ha a tudomány határmezsgyéjén álló valamiről kiderül, hogy igaz, akkor sokkal izgalmasabbá válik az egész világunk, de az is lehet, hogy valamilyen, az emberi lélekbe sokkal mélyebben beépült oknál fogva. Ha az asztrális projekció valóban létrejön, akkor lehetó'vé válik, hogy valamely, érzékelésre és gondolkodásra képes részem minden különösebb erőfeszítés nélkül elutazzék távoli helyekre - ami igazán felvillanyozó lehetőségnek látszik. Ha a lélekvándorlás valóságos, akkor halálom után a lelkem túl fogja élni a testemet, ami ugyancsak kellemes lehetőségnek látszik. Ha létezik az érzékszerveken túli érzékelés, akkor sokunkban olyan rejtett tehetség bújik meg, amelynek révén sokkal hatalmasabbak lehetünk annál, mint amilyenek vagyunk. Ha az asztrológia állításai igazak, akkor személyiségünk és vágyaink ezer szállal kötődnek a kozmosz többi részéhez. Ha valóban léteznek törpék, lidércek és tündérek (ismerek egy csodálatos, Viktória-korabeli képeskönyvet, amelynek fényképein pókháló finomságú szárnyakkal rendelkező, tizenöt centiméteres, ruhátlan hölgyek beszélgetnek Viktória-korabeli urakkal), akkor a világunk sokkal izgalmasabb hely, mint ahogy azt a legtöbb felnőttel elhitették. Ha mostanában, vagy valamikor a múltban meglátogattak bennünket egy nagyon fejlett és jóindulatú, Földön kívüli civilizáció képviselői, akkor talán az emberiség mégsincs olyan súlyos helyzetben, amint az látszik, mert majd talán a Földön kívüliek megmentenek bennünket saját magunktól. Az, hogy ezek a tények egyszerűen csak bájosak vagy éppen felkavaróak, semmit sem árul el az igazságtartalmukról. Az igazság kizárólag azon múlik, hogy a bizonyítékok meggyőzőek-e. Márpedig a saját - néha csak vonakodva kimondott - megítélésem szerint ezen és sok más, hasonló elképzelés esetében egyszerűen nem léteznek meggyőző bizonyítékok - legalábbis egyelőre.

Sőt a legtöbb tétel, ha hamisnak bizonyul, egyúttal ártalmas is. A leegyszerűsítő, népszerű asztrológiában például az embereket tizenkét jellemtípus valamelyikébe soroljuk be, attól függően, melyik hónapban születtek. Ha viszont ez a jellemzés hamis, akkor igazságtalanok vagyunk a jellemzett személyekkel szemben. A szexizmus és a rasszizmus gyakorlata szerint előre kialakított típusokba skatulyázzuk be őket, ahelyett, hogy saját értékei alapján ítélnénk meg minden egyes embert.

Az ufók és az ősi űrhajósok iránti érdeklődés legalább részben a vallások által teljesítetlen elvárásokban gyökereznek. A Földön kívülieket gyakran bölcs, erős, jó szándékú, emberi megjelenésű lényeknek írják le, akik hosszú, fehér palástot viselnek. Nagyon hasonlítanak az istenekre, bár nem a mennyekből, hanem más bolygókról jönnek, továbbá nem szárnyaik segítségével közlekednek, hanem űrhajóval. Ez már kissé átnyúlik az áltudományokvilágába, de a teológiai előzmények egyértelműek: sok esetben a feltételezett ősi űrhajósok és ufonauták istenségek, akiket álruhába bújtattak és enyhén modernizáltak, ennek ellenére könnyen felismerhetőek. Egy, a közelmúltban végzett brit közvélemény-kutatás szerint több ember hisz a Földön kívüliek látogatásában, mint Istenben.

Az ókori görögök bővelkedtek az olyan történetekben, ahol az istenek leszálltak a Földre és elbeszélgettek az emberi lényekkel. A középkor ugyanilyen gazdag volt a szentekkel és szüzekkel foglalkozó történetekben. Az isteneket, a szenteket és a szüzeket évszázadokon keresztül, újra meg újra a lehető legélethűbben ábrázolták. Mi történt azután? Hová tűntek a szüzek? Mi történt az Olümposz isteneivel? Talán ezek a lények egyszerűen itthagytak minket az újabb és kételkedőbb korunkkal együtt. Vagy talán ezek a régi korokból származó beszámolók a tanúk babonásságát, hiszékenységét és megbízhatatlanságát tükrözik? Ez egyúttal az ufókultusz elburjánzásának társadalmi veszélyességére is utal. Ha azt hisszük, hogy a jó szándékú Földön kívüliek megoldják a problémáinkat, akkor hajlamosak lehetünk arra, hogy ne tegyünk meg minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy a bajokat mi magunk hárítsuk el, amint az az évezredes vallásokkal kapcsolatban oly sokszor megtörtént már az emberiség történelme során.

A valóban érdekes ufóesetek mind azon alapulnak, hogy egy vagy néhány tanút nem lehet lóvá tenni, illetve azok nem tudnak lóvá tenni másokat. Ennek ellenére a tévedések kiszűrése a szemtanúk beszámolójából bizonyos esetekben lélegzetelállítóan izgalmas munka. (1) Amikor egy imitált rablást játszanak le alsó tagozatos iskolások szeme láttára, csak néhány tanuló ad egybehangzó leírást a behatolók számáról, ruházatukról, fegyvereikről, az elhangzott megjegyzésekről, az események sorrendjéről és a rablás időpontjáról. (2) Tanároknak bemutatnak két diákcsoportot, akik minden korábbi vizsgájukon azonos eredményt értek el, de ezt a tanárok nem tudják. Nekik azt mondják, hogy az egyik csoportban az okosabb, a másikban a butább gyerekek vannak. Ezt követően az osztályzatok ezt a kezdeti, hibás értékítéletet tükrözik, függetlenül a diákok tényleges teljesítményétől. Az eleve meglévő irányultság torzítja a következtetéseket. (3) Szemtanúknak bemutatnak egy autóbalesetről készített filmet. Ezután feltesznek nekik egy sor kérdést, többek között ilyeneket: „Megállt-e a kék autó a stoptáblánál?" Egy héttel később ismét kikérdezik őket, amikor is a tanúk jelentős része úgy emlékszik, látott egy kék autót, jóllehet a filmben még csak hasonló sem szerepelt. Úgy tűnik, hogy van egy pillanat, röviddel a látott eseményt követően, amikor verbális formába öntjük azt, amiről úgy véljük, hogy láttuk. Ez utána örökre így tárolódik a memóriánkban. Ebben a szakaszban nagyon sérülékeny a gondolkodásunk, ezért uralkodó hitünk - az Olümposz isteneiben, a keresztény szentekben vagy mondjuk a Földön kívüli űrhajósokban - öntudatlanul is befolyásolhatja a szemtanúként átélt esemény elraktározódását.

Nem feltétlenül azok kételkednek sok, a tudomány perifériájának tekintett területben, akik tartanak az újdonságoktól. így például sok kollégámmal együtt módfelett érdekló'dünk az intelligens vagy egyéb élet lehetősége iránt más bolygókon. Elővigyázatosaknak kell azonban lennünk, nehogy vágyainkat és félelmeinket becsempésszük a kozmoszba. A megszokott tudományos módszer értelmében ehelyett annak kitalálása a célunk, hogy mik a valódi, előzetes érzelmi hozzáállásunktól független válaszok. Ha egyedül vagyunk, az olyan igazság, amelyet tudomásul kell vennünk. Ám senki sem lenne nálam elégedettebb, ha valóban meglátogatnák bolygónkat intelligens, Földön kívüli lények. Ez összehasonlíthatatlanul könnyebbé tenné a munkámat. Több időt töltöttem azzal, hogy az ufók és az ősi űrhajósok problémáján gondolkozzam, mint amennyit szerettem volna. Azt hiszem, a közvélemény fokozott érdeklődése ezen kérdések iránt - legalább részben - örvendetes. Ám a modern tudomány kínálta elkápráztató lehetőségek ellenére nyitottságunkat konok kétkedéssel kell fékezni. Sok izgalmas lehetőségről egyszerűen kiderül, hogy helytelen. Az új lehetőségek iránti nyitottságra és a kemény kérdések megfogalmazásának akarására egyaránt szükség van a tudomány előrehaladásához. A kemény kérdések megfogalmazásának ezen túlmenően további előnye is van. Amerika politikai és vallási életét, különösen az elmúlt másfél évtizedben a közvélemény széles körben elterjedő hiszé-kenysége jellemezte. Vonakodtak megfogalmazni a kényes kérdéseket, ami nemzetünk lelki egészségi állapotának kimutatható leromlásához vezetett. A fogyasztók szkepticizmusa jobb minőségű termékeket eredményez. Ez lehet az ok, amiért a kormányok, az egyházak és az iskolarendszerek nem mutatnak túlzott lelkesedést a kritikus gondolkodásra ösztönzés iránt. Tisztában vannak vele, hogy ők maguk is sérülékenyek.

A hivatásos kutatóknak általában választaniuk kell a lehetséges kutatási célok közül. Vannak olyan célok, amelyek elérése különösen fontos lenne, ám a siker reménye oly csekély, hogy senkinek sem akaródzik ezeket a területeket kutatni. (Sok éven keresztül ez jellemezte a Földön kívüli értelem kutatását. A helyzet főként azért változott meg újabban, mert a rádiótechnika fejlődésének köszönhetően ma már óriási rádiótávcsöveket és érzékeny vevőberendezéseket tudunk építeni, amelyek felfoghatják az irányunkba kisugárzott jeleket. Az emberiség történelme során korábban ez még sohasem volt lehetséges.) Vannak ugyanakkor könnyen kezelhető tudományterületek, ahol viszont az elérhető eredmények tudományos szempontból jelentéktelenek. A legtöbb tudós valamilyen középutat választ. Ennek eredményeképpen nagyon kevés tudós vállalkozik arra, hogy szembeszálljon az áltudományos hipotézisek ellenőrzése jelentette kihívásokkal. Annak az esélye, hogy valami nagyon érdekesre lehet bukkanni - eltekintve az emberi természet jobb megismerésétől -, roppant csekély, a téma művelése viszont meglehetősen időigényesnek tűnik. Azt hiszem, a tudósoknak sokkal több időt kellene szentelniük ezeknek a problémáknak a megvitatására. Mindamellett az a tény, hogy valamely állítással kapcsolatban nem bontakozik ki élénk tudományos vita, semmiképpen sem jelenti azt, hogy a tudósok ésszerűnek, elfogadhatónak tartják a szóban forgó állítást.

Vannak olyan esetek, amikor a hitrendszer oly képtelen, hogy a tudósok azonnal elvetik, még arra sem méltatják, hogy ellenérveiket nyomtatásban közzétegyék. Meggyőződésem szerint ez nem helyes. A tudomány léte, különösen napjainkban, a közvélemény támogatásától függ. Minthogy sajnos a legtöbb ember természettudományos és műszaki ismeretei nem kielégítőek, ezért nehéz a tudományos kérdésekben intelligens politikai döntéseket hozni. Az áltudomány bizonyos ágai jövedelmező vállalkozásnak bizonyultak, akadnak ezeknek olyan szószólói, akik nem csupán a téma elkötelezettjei, hanem annak köszönhetően komoly jövedelemre is szert tesznek. Ezek az emberek készek jelentős pénzösszegeket fordítani állításaik megvédésére. Egyes tudósok kerülik az olyan alkalmakat, amikor a nyilvánosság előtt kellene szembeszállni az áltudományok apostolaival. Részben sajnálják az erre fordítandó energiát, másrészt tartanak attól, hogy esetleg a nyilvánosság előtt folyó vitában a közvélemény szemében vesztesnek tűnhetnek. Pedig ez kiváló alkalom lenne annak bemutatására, miként működik a tudomány, ugyanakkor felhasználhatnánk arra is, hogy átadjunk valamit a tudomány erejéből és a művelése által okozott örömből.

A tudományos vállalkozás határai mentén mindkét oldalon jó adag nehézkességet tapasztalunk. A tudománynak az újdonsággal szembeni közömbössége és ellenállása legalább akkora problémát jelent, mint az átlagember hiszékenysége. Egy kiváló tudós egy alkalommal azzal fenyegetett meg, hogy rám uszítja Spiro T. Agnew-t, az Egyesült Államok akkori alelnökét, ha az Amerikai Tudományfejlesztési Társaságban (AAAS, American Association for the Advancement of Science) olyan összejövetelt merészelnék szervezni, ahol az ufók eredetét csillagközi űrhajókkal magyarázó hipotézis képviselői is szót kapnának. Azok a tudósok, akik megsértődtek Immanuel Velikovsky Ütköző világok című könyvén, és akiket egyúttal irritált, hogy Velikovsky figyelmen kívül hagy egy sor jól megalapozott tudományos tényt, szégyenletes módon, de sikeresen nyomást gyakoroltak Velikovsky kiadójára, hogy álljon el a könyv megjelentetésétől, így azután egy másik cég jelentette meg a könyvet, és természetesen a haszon is az ő zsebükbe vándorolt. Amikor az AAAS-ben Velikovsky elképzeléseinek nyilvános megvitatására szerveztem szimpóziumot, egy másik híres tudós bírált meg, aki azzal érvelt, hogy a közvélemény figyelmének ráterelése akkor is Velikovsky malmára hajtja a vizet, ha az negatív szövegösszefüggésben történik.

Ennek ellenére mindkét szimpóziumot megtartottuk, a hallgatóság érdekesnek találta őket, az előadások szövegét pedig könyv formájában megjelentettük. Ennek köszönhetően egy mai fiatal, éljen akár Duluthban vagy Fresnóban, megtalálhatja a helyi könyvtárban az áltudományokkal szemben állók nézeteit tartalmazó könyveket is (lásd 73. oldal). Ha már a természettudomány gyengén szerepel az iskolákban és a médiában, akkor legalább a tudomány határterületeiről folytatott, jól előkészített, összehasonlító vitákkal lehetne valamennyire felkelteni a nagyközönség érdeklődését. Az asztrológia felhasználható a csillagászat elemeinek megtanítására, az alkímiához a kémia kapcsolható, Velikovsky katasztrófaelmélete és elveszett kontinensei, például Atlantisz kapcsán megtanítható a geológia, a spiritizmus és a szcientológia ürügyén pedig rengeteg pszichológiai és pszichiátriai ismeret adható át.

Még mindig sok olyan ember él az Egyesült Államokban, aki hisz abban, hogy ami nyomtatásban megjelenik, az feltétlenül igaz. Minthogy oly sok bizonyítatlan spekuláció és erőszakos képtelenség jelent már meg különféle könyvekben, furcsán eltorzult kép kezdett kialakulni arról, mi tekinthető igaznak. Jól szórakoztam, azt olvasva, mit volt kénytelen nyilatkozni a világ egyik legnagyobb kiadójának a főszerkesztője, amikor a korábbi elnöki tanácsadó és elítélt bűnöző H. R. Haldeman könyvének tartalma idő előtt megjelent a sajtóban, őrjöngő vitát váltva ki. A főszerkesztő kijelentette: „Úgy gondoljuk, hogy a kiadónak kötelessége ellenőrizni bizonyos ellentmondásos, nem irodalmi művek pontosságát. A mi gyakorlatunk az, hogy a könyvet előzetesen elküldjük az adott terület egyik független szaktekintélyének, tárgyilagos véleményét kérve." Ezt mondja a főszerkesztő, jóllehet az elmúlt évtizedek legostobább áltudományos könyvei közül jó néhányat éppen az ő kiadója jelentetett meg. Az egyik bírált állítás szerint a növényeknek érzelmi életük van és bizonyos zeneszámokat különösen kedvelnek. Néhány évvel ezelőtt magasra csaptak körülötte az érdeklődés hullámai, olyannyira, hogy Gary Trudeau „Doonesbury" című vicclapjában heteken keresztül zöldségekkel beszélgettek. Amint fejezetünk (a tátika haláltusáját említő) mottójából is látható, a vita korántsem új keletű. Talán az egyetlen, ami biztatást adhat, hogy a hírt ma már sokkal erősebb kételkedéssel fogadnák, mint 1926-ban.

Néhány újabb keletű áltudományos tan és bírálataik

Mialatt sok újabb keletű áltudományos tan széles körben terjed, kritikus tárgyalásuk és a bennük található súlyos hibák kimutatása korántsem kap ekkora nyilvánosságot. Az alábbi táblázat összefoglalja a főbb bírálatokat.

Bermuda-háromszög: The Bermuda Triangle Mystery - Solved Lau-rence Kusche, Harper & Row, 1975 (magyarul: A Bermuda-háromszög rejtélye -megfejtve, Zrínyi Katonai Kiadó, 1979)

Spiritizmus: A Magician Among the Spirits Harry Houdini, Harper, 1924 The Psychic Mafia; M. Lamar Keene, St. Martin Press, 1976

Uri Geller: The Magic of Uri Geller James Randi, Ballantine, 1975

Atlantisz és más „elveszett kontinensek" Legends of the Earth: Their Geologic Origins; Dorothy B. Vitaliano, Indiana University Press, Lost Continents L. Sprague de Camp, Ballantine, 1975

Ufók: UFOs Explained Philip Klass, Random House, 1974 UFOs: A Scientific Debate Carl Sagan és Thornton Page szerk., Norton, 1973

Ősi űrhajósok: Space Gods Revealed: A Close Look at the Theories of Erich von Daniken Ronald Story, Harper & Row, 1976 The Ancient Engineers L. Sprague de Camp, Ballantine, 1973

Velikovsky: Scientists Confront Velikovsky

Ütköző világok: Donald Goldsmith szerk., Cornell University Press, 1977

A növények érzelmi élete: „Plant 'Primary Perception'" K. A. Horowitz és társai, Science, 189: 478-480 (1975)

Néhány évvel ezelőtt egy többek között tudósokból és bűvészekből álló bizottságot szerveztek, hogy némi kétkedéssel vegyék szemügyre a természettudomány határmezsgyéit. A nonprofit szervezet elnevezése: Bizottság a paranormalis állítások tudományos vizsgálatára (The Committee for the Scientific Investigation of Claims of the Paranormal), székhelye pedig 923 Kensington Avenue, Buffalo, N.Y. 14215. A bizottság nemrég kezdte meg áldásos tevékenységét, beleértve a racionális és az irracionális közötti legújabb összeütközésekről szóló tudósítások publikálását. Ez az a vita, amelyik Jövendőmondó Alexanderig és az epikureusokig, koruk racionalista gondolkodóiig nyúlik vissza. A bizottság hivatalosan tiltakozott a tévétársaságoknál és a Szövetségi Távközlési Bizottságnál a kirívóan kritikátlan áltudományos műsorokkal kapcsolatban. Érdekes vita alakult ki a bizottságon belül. Az egyik oldalon azok álltak, akik szerint minden tan ellen fel kell venni a harcot, amelynek áltudományos szaga van. A másik tábor szerint minden egyes ügyet a saját erényei és gyengéi alapján kell megítélni, de a bizonyítás kötelezettsége természetesen azt terheli, aki kirukkol valamely állítással. Jómagam nagyon határozottan az utóbbi táborhoz tartozónak érzem magamat. Meggyőződésem, hogy a rendkívüli jelenségeket alaposan meg kell vizsgálni. A rendkívüli állítások azonban rendkívüli bizonyítékokat igényelnek.

A tudósok természetesen emberi lények. Ha felülkerekedik bennük a szenvedély, átmenetileg félrelökhetik tudományuk eszméit. Holott ezen eszmék alkalmazása, az úgynevezett tudományos módszer roppant hatékonynak bizonyult. Ha meg akarjuk fejteni, miként működik a világ, akkor a megérzéseken, az ötleteken és a ragyogó alkotó fantázián kívül minden egyes lépés kétkedó'en aprólékos vizsgálatára is szükségünk van. Az alkotó szellem és a kételkedés egymásnak feszülése hozta létre a természettudomány meghökkentő' és váratlan felfedezéseit. Véleményem szerint a határterületi tudományok állításai érdektelenül unalmasak a valódi tudomány kutatási területeihez és felfedezéseinek százaihoz képest. Utóbbiak közül elég ha megemlítjük az egyazon emberi koponyában egymás mellett létező, de egymástól félig-meddig független két agy létezését, a fekete lyukak valóságosságát, a kontinensek vándorlását és összeütközését, a csimpánzok nyelvét, a Mars és a Vénusz drámai éghajlatváltozásait, a nagy múltra visszatekintő emberi fajt, a Földön kívüli élet keresését, az öröklődésünket és evolúciónkat szabályozó, elegáns szerkezetű, önreprodukáló molekulákat és a Világegyetem, mint egész eredetére, természetére és sorsára vonatkozó észlelési bizonyítékokat.

A természettudomány sikerének záloga a szellemi kaland és a gyakorlati alkalmazások területén egyaránt a tudomány önmagát korrigáló jellege. Bármely elfogadott elképzelésnek ellenőrizhetőnek kell lennie. Csak a megismételhető kísérletek elfogadhatóak. A tudósok hite, várakozása teljességgel közömbös, csak az számít, hogy a bizonyítékok alátámasztják-e az állítását. A tekintélyelvű érvek szintén semmit sem nyomnak a latban, ugyanis túl sok tekintély túl sokszor tévedett már. Szeretném megérni, hogy a tudományos gondolkodásnak ezeket a nagyon hatékony működési módszereit az iskolák és a média egyaránt közvetítik. Meghökkentő és élményszámba menő lenne, ha ezeket még a politikában is alkalmaznák. A tudósok gyökeresen és akár a nyilvánosság előtt is meg tudják változtatni nézeteiket, ha az új bizonyítékok vagy érvek súlya erre kényszeríti őket. Nem emlékszem arra, mikor mutatott utoljára valamelyik politikus ilyen mértékű nyitottságot és változtatásra való készséget.

A természettudomány peremvidékén felépülő hitrendszerek közül sokat nem vetettek alá szigorú kísérleti ellenőrzésnek. Anekdotaszerű-ek, teljes mértékben olyan szemtanúk beszámolójának hitelességén alapulnak, akik notóriusan megbízhatatlanok. Múltbeli teljesítményük alapján a legtöbb ilyen határterületi rendszerről várhatóan ki fog derülni, hogy nem helytálló. Nem utasíthatjuk azonban el gondolkodás nélkül az összes ilyen állítást, éppúgy, ahogy látatlanban el sem fogadhatjuk őket. Az az elgondolás például, hogy terjedelmes szikladarabok hullhatnak az égből, teljességgel elfogadhatatlan volt a XVIII. századi tudósok számára. Thomas Jefferson az egyik ilyen esettel kapcsolatban megjegyezte, hogy előbb hiszi el, hogy két jenki hazudni volt képes, mint azt, hogy kövek hullanak az égből. Mindamellett, mégiscsak hullanak kövek az égből. Meteoritoknak nevezzük őket, egykori előítéleteink pedig nem befolyásolják e tény igazságtartalmát. Az igazság azonban csak egy közönséges meteorhullás egymástól független, többtucatnyi szemtanúja vallomásának tüzetes elemzését követően bizonyosodott be. A szemtanúk vallomását számos fizikai bizonyíték is alátámasztotta, beleértve olyan meteoritok tudományos elemzését, amelyek időközben lakóházak ereszeiből és felszántott mezők barázdáiból kerültek elő.

Az előítélet szó szerint valaminek az előre eldöntését, elbírálását jelenti, amikor kapásból visszautasítunk egy állítást, mielőtt megvizsgálnánk a bizonyítékokat. Az előítélet az erőteljes érzelmek szülötte, nem a szilárd alapokon nyugvó érvelésé. Ha meg akarjuk tudni egy ügyben az igazságot, akkor olyan nyitottan kell megközelítenünk a kérdést, amennyire csak tudjuk, miközben tisztában kell lennünk saját korlátainkkal és hajlamainkkal. Másrészt viszont, ha a bizonyítékok gondos és nyílt elemzését követően vetjük el a javaslatot, akkor az már nem előítélet. Ezt talán „utóítéletnek" nevezhetnénk. Ez természetesen a tudás előfeltétele.

A kritikus és kétkedő vizsgálat módszerét nemcsak a tudományban, hanem a hétköznapi élet ügyeiben is alkalmazzuk. Ha új vagy használt autót vásárolunk, akkor nem árt, ha elővigyázatosak vagyunk és ragaszkodunk az írásos garanciákhoz, a próbaúthoz és bizonyos alkatrészek ellenőrzéséhez. Óvakodunk azoktól az autókereskedőktől, akik kitérő választ adnak ilyen irányú kéréseinkre. Ugyanakkor a határterületi tudományok művelői megsértődnek, ha hasonló alapossággal akarjuk vizsgálat tárgyává tenni elméleteiket. Sokan, akik azt állítják, hogy nem csak érzékszerveikkel képesek érzékelni, egyúttal azt is hozzáteszik, hogy ha erősen figyelik őket, akkor ez irányú képességeik csökkennek. Uri Geller, a mágus például boldog, ha tudósok jelenlétében görbíthet meg kulcsokat és evőeszközöket, akik hozzászoktak ahhoz, hogy a titkainak megfejtéséért folyó küzdelemben a természettel, tehát egy titkait tisztességes eszközökkel védő ellenféllel van dolguk. Geller azonban gyakran felsül, ha kételkedő bűvészekből álló közönség előtt kell produkcióját bemutatni, ők ugyanis pontosan ismerik az ember teljesítőképességének határait, sőt ők maguk is elő tudnak adni hasonló bűvészmutatványokat. Ahol a kételkedő megfigyelést és a vitát elnyomják, ott az igazság is háttérbe szorul. Az áltudományos nézetek propagálói, amikor bírálat éri őket, gyakran hivatkoznak azokra a múltbéli zsenikre, akiket a maguk korában kinevettek. Abból a tényből, hogy néhány zsenit kinevettek, nem következik azonban az, hogy mindenki zseni, akit kinevetnek. Nevettek Kolumbuszon és Fultonon éppúgy, mint a Wright fivéreken. De nevettek Bozón, a bohócon is.

Az áltudomány legjobb ellenszereként én szilárdan hiszek a tudományban.

• Él Afrikában egy olyan édesvízi hal, amelyik vak. Állandó elektromos teret kelt, és ennek a perturbációi alapján tudja megkülönböztetni a rá vadászó ragadozókat a saját zsákmányától. Ugyanezzel a módszerrel, valamilyen elektromos nyelven kommunikál lehetséges partnereivel és fajtársaival. Ehhez olyan szervrendszert és érzékelőképességet fejlesztett ki, ami a technológia kora előtti ember számára teljességgel ismeretlen volt.

• Létezik az aritmetikának egy olyan, tökéletesen ésszerű és ellentmondásmentes területe, ahol kétszer egy nem egyenlő egyszer kettővel.

• A galambokról - a Föld egyik legkevésbé rokonszenves állatfajáról -újabban megállapították, hogy a Föld dipólterénél százezerszer gyengébb mágneses teret is képesek érzékelni. A galambok ezt a figyelemre méltó képességüket nyilvánvalóan a tájékozódáshoz használják, és környezetüket is mágneses jellemzői alapján tudják azonosítani: felismerik a fém esővízcsatornákat, az elektromos távvezetékeket, a tűzlépcsőket és a hasonló tárgyakat. Olyasmiket érzékelhetnek tehát, amit ilyen formában ember soha meg nem pillanthat.

• Úgy tűnik, hogy a kvazárok a galaxisok szívében bekövetkező, csaknem elképzelhetetlen hevességű robbanások, amelyek világok millióit -közöttük talán sok lakottat - képesek elpusztítani.

• Kelet-Afrikában, a vulkáni hamu 3,5 millió éves folyamában lábnyomokat találtak - egy körülbelül 120 centiméter magas, céltudatos léptekkeljáró lény nyomait, amely talán a majmok és az emberek közös őse lehetett. A közelben egy olyan, az öklén járó emlősállat nyomai láthatók, amely egyetlen eddig felfedezett állatéval sem azonosítható.

• Minden egyes sejtünk mitokondriumoknak nevezett parányi gyárak tucatjait tartalmazza, amelyek az elfogyasztott táplálék molekuláit oxigénmolekulákkal egyesítik, hogy a szervezet számára megfelelő formában energiát vonjanak ki a tápanyagokból. Az újabb bizonyítékok arra utalnak, hogy évmilliárdokkal ezelőtt a mitokondriumok önálló élőlények voltak, amelyek lassan szerveződtek a sejteken belül kölcsönös függőségi viszonyba. Ez az elrendeződés akkor is megőrződött, amikor kialakultak a soksejtű szervezetek. A szó nagyon valóságos értelmében mi nem is egyetlen szervezet vagyunk, hanem mintegy tízbillió, nem is teljesen egyforma élőlény rendszere.

• A Marson van egy csaknem 26 kilométer magas tűzhányó, amely mintegy egymilliárd évvel ezelőtt jött létre. A Vénuszon még ennél is nagyobb vulkánok létezhetnek.

• Rádiótávcsövekkel sikerült kimutatni a kozmikus feketetest-háttérsugárzást, az ősrobbanásnak nevezett esemény távoli visszhangját. A teremtés lángjai máig látszanak.

Szinte a végtelenségig folytathatnám a sort. Hiszem, hogy a modern természettudomány és matematika efféle felfedezéseinek még a felületes ismerete is sokkal lenyűgözőbb és izgalmasabb, mint az áltudományok legtöbb tanítása. Az okkult tudományok művelőit már a Kr. e. V században így marasztalta el Hérakleitosz, ión filozófus: „alvajárók, varázslók, Bacchus papjai, a szőlőprés istennői, rémhírterjesztők". A tudomány azonban sokkal bonyolultabb, általa egy sokkal gazdagabb Világegyetem tárul fel előttünk, és hathatósan kiváltja belőlünk a csodálat érzését. Mindezeken túl van egy további és nagyon fontos előnye: az, hogy igaz.

Részlet Carl Sagan Broca agya című könyvéből

BABEL

2008-01-21T20:56:00.000+01:00

"Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala. És lőn mikor keletről elindultak vala Sineár földjén egy síkságot találának, és ott letelepedének... És mondák, Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje..." Így indul a Teremtés könyvében Bábel tornyának története, melyet Noé leszármazottai építettek…

"Az Úr pedig alászálla, hogy lássa a várost és a tornyot...", és felmérve, hogy míg az emberek egy nyelven beszélnek, nem adják fel, amit elgondoltak, a nyelvek összezavarásával sújtott le rájuk, hogy ne érthessék meg egymást, és "elszéleszté őket az egész földnek színére"…

Ez a különös történet két teljesen különálló mítoszt ötvöz. Az egyik arról számol be, hogyan épített az ember égig érő tornyot, hogy az istenek lakóhelyét ostromolja, és miként bűnhődött elbizakodottságáért.
A másik legenda a nyelvek sokféleségére ad magyarázatot.
Hogy e két hagyomány összekapcsolódhatott, annak a Bábel név lehet az oka, amely a babiloni Báb-ili, azaz Isten kapuja kifejezésbõl ered. Ám héberül halai összezavarodást jelent.

A távoli Marokkó sivatagának homokján fegyverlövés dördül. Ez a dörrenés indítja el egy amerikai turistapár őrült küzdelmét a túlélésért és köti őket két marokkói fiúhoz, akik akaratlanul bűnözőkké válnak;
egy dadushoz, aki két amerikai gyermeket igyekszik illegálisan átcsempészni a mexikói határon és egy siket, problémás japán tinédzser apjához, akit Tokióban a rendőrség köröz.
A földrajzi távolság, a kultúra és a nyelv által elválasztott négy csoport a közös végzet, a kétségbeesés és az elszigeteltség felé tart. Néhány nap alatt mindegyikük megtapasztalja a tökéletes elveszettség érzését, elveszve a világban, elveszve a saját maguk számára, amint egyrészt a belső káosz és a rettegés végső határáig, másrészt a kapcsolódás és a szeretet valódi mélységei felé sodródnak.
Ebben a felkavaró, egyszerre mélyen személyes és politikus filmben, amelyet három kontinensen és négy nyelven forgattak, Alejandro González Inárritu rendező könyörtelen realizmussal boncolja a határok természetét, amelyek embert az embertől elválasztanak.
Munkája közben felidézi az ősi 'bábeli' történetet és felveti annak napjainkban érvényes kérdéseit.
A félreértett személyiségek, a tévedések és az emberi érintkezés elmulasztott pillanatai, noha gyakran láthatatlanul, de irányítják életünket.

BRASSAI

2008-01-21T20:55:00.003+01:00

Amikor Illyés Gyula Párizsban fölkereste Brassait, hogy előszót írjon magyarul megjelenő Beszélgetések Picassóval című könyve kapcsán, az alábbi párbeszéd hangzott el:
–... szeretnélek bemutatni az előszóban. Engem kértek meg rá.
– Megtisztelsz vele.
– Megszégyenítlek. Amiért be kell, hogy mutassalak éppen a magyaroknak.
– Ezt nem értem.
– Itt állsz világhírbe fürösztve. És épp otthon kell képet adnom rólad. A lexikonokban az életrajzod első mondata: magyar, született Magyarországon.
– Az vagyok. Brassóban születtem. Az 1899. év 9. havának 9. napján...
– Mikor jártál utoljára Pesten?
– 1919-ben. A Képzőművészeti Főiskola növendéke voltan. Párizsba egy kis berlini kitérővel 1923-ban érkeztem.

Akkor – 1964-ben – azt is mondta a költő-barátnak, hogy okvetlenül hazalátogat, de úgy gondolta, van még ideje. Soha nem érkezett meg! Brassai Halász Gyula, a fiatal festő azért ment Párizsba, hogy festészeti tanulmányokat folytasson. A Brassai nevet a kenyérkeresetül vállalt fényképezéshez vette föl. Ám néhány év múltán különös látásmódú fotóival egy csapásra ismert művész lett.
Párizs utcáin, bordélyaiban fényképezett, kihasználva a sajátos éjszakai fényeket. Az 1933-ban megjelent Éjszakai Párizs című fotóalbumát máig a fényképészet történetének egyik kivételesen fontos könyvének tartják. Ezekből a sejtelmes világítású képekből jó néhányat láthatunk a kiállításon is, miként a kötet párdarabjának, a vele egyidejűleg készült, de negyvenéves késéssel megjelent, a párizsi alvilágról szóló Titkos Párizsnak a kollekciójából is. Brassai graffittikről első készült fényképei a Minotaure című folyóiratban jelentek meg saját írásával együtt. Huszonöt évig gyűjtötte, fényképezte a párizsi bérkaszárnyák, házak mészkőkockáiba vésett, a barlangrajzokhoz hasonlatos falfirkákat. Már Párizsba érkezésekor barátságába fogadta őt az emigráns művészvilág, többek közt a magyar Tihanyi Lajos, az amerikai Henry Miller, a spanyol Picassó. A harmincas évek hozták meg számára a szürrealisták szimpátiáját, ekkor kerül kapcsolatba Salvador Dalíval, Giacomettivel, Tristan Tzarával, André Bretonnal, ekkor ismerte meg Matisse-t, Mirót, Légert, Le Cobusier-t. Harminc évig fényképezte Picassót, műveit és műtermét, egyúttal az alkotás folyamatát is megragadva. Ezen évek hozadéka a már említett könyv, a Beszélgetések Picassóval, valamint az Életem művészei című kötete.
A fényképezés mellett a rajzolást és a szobrászkodást sem hagyta abba. Díszletet tervezett, fotódíszleteket készített, filmet forgatott (a vincennes-i állatkertben fölvett Amíg lesznek állatok című munkáját Cannes ban díjazták), kiállításokat rendezett, rendkívül tevékeny életet élt. És rendületlenül fényképezett. Egészen haláláig!

Robert Capa

2008-01-21T20:49:00.003+01:00

Friedmann Endre néven született Budapesten, a 20. század egyik legjelentősebb fotósa, elsősorban dokumentaristaként, haditudósítóként tartják számon. Rövid élete során öt csatatéren fotózott (a spanyol polgárháborúban, a japánok kínai inváziójakor, a II. világháború európai hadszínterein, az arab-izraeli háborúban és Indokínában). A II. világháború folyamán Londonban, Észak-Afrikában, Olaszországban, a normandiai partraszállásnál az Omaha Beach-en és Párizs felszabadításakor is ott volt és dokumentálta a háború eseményeit.

Szülei szabók voltak, a Kossuth Lajos utcában volt az üzlethelyiségük. Egy bátyja (László) és egy öccse (Kornél) van. Öccse később szintén fényképész lesz és Cornell Capa néven fut be szép karriert. A Budapesti Madách Gimnáziumban végezte középfokú tanulmányait. 1931 júliusában előbb Bécsbe, majd Prágába, aztán Berlinbe kölözött, ahol a Német Politikai Főiskolán újságírást tanult, ahonnan zsidó származása miatt 1933-ban távozni kényszerült. Egy rövid időre visszatért Budapestre és csatlakozott a Kassák-féle Munka körhöz, de a növekvő antiszemitizmus miatt ősszel Párizsba emigrált. Capa (ekkor még Friedmann) a harmincas évek elején hobbifotósként kezdett képeket készíteni. Bohém figura lévén hamar rájött, hogy kedvtelését megélhetésként is űzheti. Mivel Párizsban sem volt neki könnyű a megélhetés, 1934-ben felvette a Robert Capa nevet (u.i.: magyar barátai között cápa volt a beceneve), ami amerikai hangzású volt, hasonlított az akkoriban népszerű amerikai fimrendező, Frank Capra nevére. Ettől remélt több megbízást ujságíróként vagy fotósként.

A várakozása sikerrel járt, 1934-ben megkapta első megbízását a Vu magazintól. Haditudósítóként vett részt az 1936-os spanyol polgárháborúban, az 1938-as japán-kínai háborúban, a II. világháború Észak-afrikai és olaszországi hadjárataiban, a franciaországi (normandiai) invázióban, 1950-ben az izraeli harcokban. Capa, mikor nem a harcmezőkön fotózott, nagykanállal habzsolta az életet. Egyik szeretője Ingrid Bergman volt, azonban Capa ezt úriemberhez méltóan titkolta, csak később, Bergman önéletrajzi könyvéből derült rá fény. Isabella Rossellini, Bergman lánya több romantikus levelet is őriz, melyeket Capa küldött a dívának. 1954-ben a Life Indokínába küldte, hogy tudósítson a francia gyarmati harcokról. Május 25-én délután öt perccel 3 óra előtt aknára lépett, és meghalt. 1936-1937-ben Gerda Taro-val tudósítottak a spanyol polgárháborúból, a francia, baloldali Regards nevű hetilap megbízásából. Az itt készült A milicista halála című képe meghozta számára világsikert. A képet több más fotója kíséretében a LIFE magazin közölte, és szinte azonnal vitákat váltott ki szakmai körökben. Ellenlábasai azt próbálták bizonyítani, hogy a fotó - Capa állításával ellentétben - nem dokumentum, hanem egy megrendezett, beállított kép. A vita tulajdonképpen a mai napig tart, a hivatalos álláspont az, hogy a kép eredeti, vagyis Capa valóban abban a pillanatban fotózta le egészen közelről a katonát (akit később Federico Borrell Garcia néven azonosítottak), amikor egy golyótól elesett a harcmezőn. 1938-ban a Japán-Kínai háború miatt Kínába, 1940-ben Mexikóba utazott.

A sors furcsa fintora, hogy "a világ leghíresebb háborús fotósa" egészen 1943-ig nem kapott megbízást, hogy a világháborúról tudósítson (a Blitz idején Londonban van, de nem mint tudósító), ettől kezdve azonban szinte végig az első vonalakból küldte képeit a LIFE magazinnak. Előbb Észak-Afrikában, majd Szicíliában kísérte az amerikai katonákat. 1944. június 6-án hajnalban ő volt az egyetlen fotós, aki a partraszállók első hullámával Normandia földjére lépett. 6 tekercs filmet (106 kockát) fotózott el, majd délután 2-kor, amikor már biztosnak látszott a hídfőállás, az első kórházhajóval visszatért Portsmouth-ba. A filmtekercseket bevitte a LIFE londoni irodájába, majd lefeküdt aludni. A laborban az asszisztens, az akkor 15 éves Larry Burrows (aki később maga is hadifotós lett) annyira kíváncsi volt a képekre, hogy az előhívás után a szokásosnál magasabbra állította a szárítóban a hőmérsékletet, hogy gyorsabban száradjanak a negatívok. A hő azonban leolvasztotta az emulziót, 8 teljes kép és további 3 kocka bizonyos részeinek kivételével teljesen megsemmisültek a felbecsülhetetlen értékű, megismételhetetlen fotók, a megmaradtak is elmosódtak. Mindazonáltal a LIFE június 19-én leközölt 10 képet "slightly out of focus"("enyhén életlen") magyarázkodó képaláírással. Ez annyira felbosszantotta Capa-t, hogy később ezt a címet adta önéletrajzának is. Ezek a fotók - mint egyedüli hiteles vizuális dokumentumok - inspirálták később Steven Spielberg-et a Ryan közlegény megmentése c. film nyitó képsorainak megalkotásakor. 1947-ben megalakította a Magnum fotóügynökséget, amelynek elnöke is lett, alapító kollégái barátja Henri Cartier-Bresson, David Seymour, George Rodger és William Vandivert. 1948-ban Magyarországon is fényképezett, a háborús pusztítást és a kommunista befolyás nyomait rögzítette. 1954-ben Japánba utazott egy Magnum fotókiállítás megszervezése végett, ekkor kérte fel a LIFE magazin, hogy "ha már úgyis ott van", tudósítson az Indokínában (Vietnamban és a környező Laoszban és Kambodzsában) akkor már 8 éve zajló függetlenségi háborúról. Május 25-én reggel egy francia ezreddel gyalog indultak el a laoszi határvidéken egy felderítő útra. Út közben fotózta a katonákat és a leégett, kifosztott falvakat, a temetetlen halottakat. Délután öt perccel 3 óra előtt (az alakulat parancsnokának határozott figyelmeztetése ellenére) egy kis dombra kapaszkodott fel, hogy látképet késztíthessen a környékről, amikor egy taposóaknára lépett, ami felrobbanva azonnal megölte. "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel" - mondta több interjúban is a sokat látott, de tragikusan rövid életű riporter. Hagyatékának gondozására öccse, Kornél (Cornell Capa) 1964-ben alapítványt hozott létre, ez később kiegészül más fotósok munkáival is, majd ebből jött létre 1974-ben New Yorkban az International Center of Photography, amely ma archívum, galéria és fotós iskola. Híresebb képei: A Loyalista katona halála A Partraszállás képei Utolsó fotója pár perccel a halála előtt

André Kertész

2008-01-21T20:44:00.002+01:00

1985. szeptember 28-ig minden együtt volt New Yorkban, a 12-J.2. Fifth Avenue-n, a Washington Square fölött, ahol Kertész 1952-tôl haláláig lakott feleségével Saly Erzsébettel. A házigazda, személyes tárgyai, képei, negatívjai... minden, ami egy 92 éves öregemberhez tartozott. 29-én Kertész meghalt, hamvait szétszórták a szélbe vagy egy kô alá rejtették, lakását rövid úton ki kellett üríteni. Jött a következô lakó.

Személyes tárgyainak, dolgainak egy része Argentínába került, öccse családjához. Képeinek, negatívjainak, dokumentumainak döntô része Párizsba származott át, a Mission du Patrimoine Photographique gondjaira lett bízva. Az André and Elisabeth Kertész Foundation New Yokban tartotta a hagyatékból mindazt, ami Kertész végakarata szerint ott kellett, hogy maradjon, s a többit - 200 fotót, és fele annyi tárgyat - beládáztak és elküldtek Magyarországra, amiképpen azt Kertész végrendeletében meghagyta. A képek, tárgyak tulajdonosa a gyermekkor faluja Szigetbecse, ôrzôje pedig a Magyar Fotográfiai Múzeum. Ez az egyik szál.

A másik sokkal személyesebb. Kertész halála elôtt másfél hónappal járt New Yorkban egy magyar újságíró, akinek ütött-kopott Nikonjával Kertész fényképezett húszegynéhány diát, hogy azzal egészítsék ki a tervezett magyar From my Window-kiadást. Amikor hazaért elôhívatta, ám miután Kertész halála miatt meghiúsult a tervezett könyv, hát betette a szekrényébe, senki nem tudott róla, talán maga is megfeledkezett róla egy kicsit.
Eltelt néhány év. 1994-ben száz éves lett volna André Kertész. A Magyar Fotográfiai Múzeum ez alkalomból elhatározta, hogy összegyûjti mindazt, ami Kertészrôl, Kertésztôl Magyarországon megmaradt, megôrzôdött. Ennek során leltünk rá Bodnár János diáira is. El kellett telnie további néhány évnek, hogy eszünkbe jusson a mostani kiállítás ideája, az, hogy megrendezzük a találkozást Kertész lakásának hozzánk került tárgyai, a még senki által nem látott utolsó felvételek és a Kertészt otthonában megörökítô fotók között.

Szép, szép - mondhatnák - de mire jó az egész? Válaszolhatnék rá?
Mert úgy gondoljuk, hogy általa sok minden érthetôvé válik André Kertész utolsó évtizedébôl. Mert úgy gondoljuk, más nyolcvan évesekkel szemben Kertésznek ez az utolsó tíz éve is tartogatott valami mindannyiunk számára fontosat.
Hogy pontosan összeálljon a kép, emeljünk ki néhány lényeges momentumot az elôzményekbôl. 31 éves, amikor búcsút mond Magyarországnak, s Párizsba költözik, ahová mindig is vágyott. Itt alig 11 esztendôt tölt, s indul tovább Amerikába. 1936-tól élt ott, de mindvégig rossz viszonyban állt választott új hazájával. Magányos volt, hiányoztak a barátok, mindenki emigránsnak tekintette, nehezen fogadtatta el magát és fotográfusi stílusát, nemszeretem feladatokkal töltötte ideje jelentôs részét. S mire sikeres lett, megöregedett. 1977-ben meghalt a felesége, aki pedig tíz esztendôvel volt fiatalabb nála. Kertész még magányosabb lett. Félt. Ebben az idôben a Washington Square nem tartozott New York legbarátságosabb és legnyugodtabb részei közé, egyszer elrabolták válláról a fényképezôgépét, egészsége sem volt rendben, érthetô hát, hogy egyre ritkábban hagyta el otthonát. Ott élt egyedül egy lakásban, amibe 45 amerikai év emlékeit, tárgyait gyûjtötte össze. Sok apró mütyür: mûvészi tárgyként nem fontosak, de tulajdonosának érzelmileg értékesek. Más ember talán leült volna a tv elé, s ott várja ki az utolsó jeladást, de ô nem. Talált egy üvegszobrocskát, ami erôsen emlékeztette ôt felesége egy bizonyos mozdulatára. Elôvette végre azt a Polaroid gépet, ami addig használatlanul hevert a szekrényben. S az ôt körülvevô tárgyak, a feltoluló emlékek, a lakásban folyamatosan változó fények, önmaga árnyéka, és hozzá a polaroid azonnal elôhívódó, semmi intézkednivalót nem igénylô technikája együtt megindítottak valamit ebben az öreg, összetört emberben, aki elkészítette a From my Window-ból ismert zseniális képsorozatot. Egészen más és mégis egy-lényegû mindazzal, amit addig alkotott.

Volt egy nagyszerû magyar költô, aki életében remek verseket, balladákat, elbeszélô költeményeket írt, mindenki ünnepelte. Megöregedve elhúzódott a Margitsziget évszázados fái alá, s egy kapcsos könyvecskébe megírta egy öreg, magára maradt, egyre inkább befelé fordult ember legbensôbb vallomását. Olyan ember sorai ezek, aki már mindent tud, mindent átélt, s a dolgok véglegesen elnyerték benne saját fontossági sorrendjüket.
Ezek az Ôszikék Arany Jánostól. Ezek meg az utolsó fényképek Kertésztôl. Megrendítô, éveken, földrészeken átnyúló találkozás.
Ha kérhetem, így, ezekkel a gondolatokkal bíbelôdve nézzék a fotókat. A húszból Kertész a maga hihetetlenül igényes és maximalista módján bizonyára nem használt volna többet, mint négyet-ötöt. De ez a kiállítás most nem elsôsorban a Mûvészetrôl szól, hanem az Emberrôl. Az öregségnek, a végnek magát meg nem adó André Kertészrôl.

Chuck Palahniuk. : Harcosok klubja

2008-01-21T20:43:00.000+01:00

„A legerősebb és legbölcsebb férfiak állnak itt körülöttem. Sok nagy lehetőség, ami pocsékba megy. Az egész elk*rt nemzedék benzint csapol, kaját tálal vagy nyakkendős rabszolgának állt. Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk se helyünk. Nincs világháborúnk se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk.”

"Nem a munkád vagy, és nem is a bank betéted. Nem a kocsid vagy, és nem a tárcád tartalma. Nem egy menő ruha vagy. Egy bohóckodó ganajkupac vagy a világon."

"Apánkban kerestük Istent. Amikor apánk elhagyott, mit tudtunk meg Istenről? Nem gondoltál még arra a lehetőségre, hogy Isten nem szeret téged? Sőt, ami egyenesen biztos: gyűlöl! Nem kellünk neki, és ő sem kell nekünk. A kárhozat és a megváltás csak kamu duma. Szóval Isten fattyai vagyunk? Nagyon helyes!"

Az első harci klubot egy harmincesztendős oregoni autószerelő találta ki 1996-ban, miután a portlandi gyorsforgalmi út szélén egy vadidegen fegyvert szegezett a homlokához. Chuck Palahniuk első regénye néhány hét alatt meghódította a minimalizmus lázában égő irodalombarátokat, elnyert több helyi és országos könyvdíjat, a műhöz Bret Easton Ellis írt rajongó ajánlást, miközben a kritika hol az amerikai Ballard-nak, hol az ezredvég Burroughsának nevezte szerzőjét. A Harcosok Klubja egyéni, öntörvényű alkotás, szinte lehetetlen egyetlen irányzathoz vagy alkotóhoz kapcsolni: csupán lázálomszerű víziói emlékeztetnek a Karambolra., a Meztelen ebédre vagy Ellis tavaly kiadott Glamoramájára. Szenvtelen, dermesztőén precíz képeit szándékos tárgyi tévedések patologizálják; mintha az Amerikai psychót olvasnánk egy kokainos éjszakán: lehetetlen feladat eldönteni, hogy a narrátor főhős agyában zajló történet milyen szoros szálakkal fűződik a valódi világhoz. Palahniuk egyszemélyes univerzumában a vetítőgépek másodpercenként hatvankockás sebességgel peregnek a szokásos huszonnégy helyett, és a legártalmatlanabb háztartási anyagokból is pusztító napalm keverhető. Ebben a könyvben semmi sem az, aminek látszik, és semmit sem szabad komolyan venni. “Nem hiszek a valóságban – vallotta az író egyik interjújában –, ezért gúnyt űzök a halálból és a szenvedésből, hogy megfosszam attól a félelmetes hatalomtól, amellyel az emberiség felruházta őket.”

Walk the line...

2008-01-21T20:42:00.001+01:00

Nna most írom harmadszorra ..mert folyton elszáll…

Napok óta otthon hevertem teljes önsajnálatba burkolózva és meredten bambultam a monitort aztán a tv-t és ….vissza….

Szántam magam az elbaltázott életem és a blogom miatt (önbizalomnövelő+megspórolja vele az ember lánya a pszihoanalitikustJ

Pár hónappal ez előtt fenekestől sikerült felborítanom az életemet,(hogy ne csak belülről kattogjak, mint egy rossz óra), a húgom tanácsára (aki velem ellentétben valóban tud írni) elkezdtem felvésni a hálóra a „kisszivemet”… és működött !…….. Csak rossz vége lett, mert bár tettlegességig nem fajult a dolog , a kedves Ex ki akarta tekerni a nyakamat …hmm …a konklúzió : négyfalközt valakit kikészíteni nem bűn, de a köz elött véleményt nyilvánítani igen .

Most foggalmam sincs , hogy helyesen cselekszem-e , minden esetre nem álltatom magam azzal , hogy jó ember vagyok vagy hogy mindenkit szeretnem kell.

…kissé elkanyarodtam…mielött teljesen elkocsonyásodott volna az elmém lerongyoltam a videotékába és magamhoz vettem Johnny Cash-t vagyis a róla szóló filmet. Régóta meg akartam nézni , gondoltam vmi felpörgetős (sex, pia, drog, rock’n roll ) sikertörténet …erre …egyre beljebb csúsztam a fotelemben , bár a film zseniális az egyetlen felemelő dolog mégiscsak Cash kitartó szeretete volt.

Nem rég még azt gondoltam , hogy van valaki aki így szeret engem is, …..de már nem hiszem…..